Zuglói veteránbörze és kiállítás 2008. szeptember 27.

A klubsörözéses szezon előtti talán utolsó motoros találkozóra került sor szeptember utolsó szombatján, egybekötve a Zuglói veteránbörzével és kiállítással.

Hiába ‘csak’ 9-fél 10 között beszéltük meg a találkozót, azért hamar fel kell pillantani. Egy Rigával tervezett reggeli indulásnál sosem lehet tudni. Az óvintézkedéseket persze megtettem, elozo nap meglepoen hamar ébredt többhónapos álmából, bár némi aggodalomra adott okot, hogy alvás közben nem sikerült valamilyen testnedvét magában tartani. A háromcentes Unicumnyi sötétbarna, suru trutymót nem tudtam beazonosítani; a váltóolajból nem hiányzott, és olajfolyásra utaló nyomokat sem találtam a blokkon. Lehetne még benzintartalmát vesztett keverék, ennek viszont ellentmond, hogy jól zár a benzincsap, és a karburátort is üresre járattam legutóbb.

Mindenesetre egyetlen rúgással verem fel a környék csendjét, megcáfolva a típus rosszhírét. A Hegyalja úton lefelé azért bogetem a technikát, mert még nem annyira határozott az alapjárat, utána meg azért, mert az Erzsébet-hídra felfelé tartani kell a ritmust a meglepoen suru forgalommal. Kedvencem a Ferencziek tere, ahol huséges pöcsköszörum üvöltését visszhangozzák a házfalak. Az új lamellagarnitúra nagymértékben javított a gyorsuláson, lámpától 30-ig nem akar senki kivasalni, pedig már belenyugodtam a keserves indulásokba – úgy tunik, a lamellák fogazása már jóideje az olajjal együtt nyalta körbe-körbe a fogaskerekeket.

Kipe ugyan pontos leírást adott a helyszínrol, ennek egyetlen fogyatékossága az volt, hogy tök máshol került sor végül az egészre. A fobejáratnál kérdés nélkül engednek tovább, a hangorkán pedig még a belépo megváltásától is megkímél. Kapok egy deszkát a sztender alá, mert ha a szovjet csodafegyver rádol valami nullszériás Bentleyre, a Nemzeti Bank sem vált ki innen. Tomacsektomi már ott bizniszel 70-es évek elejérol itt maradt, 6V-os kombi Trabantja mellett. Illedelmesen megköszönöm a két 6V-os helyzetjelzot, amit nekem hozott, majd a börze felfedezése mellett döntök, bár így fél tíz tájékán a jobb vételek már a legtöbb börzén háromszor gazdát cseréltek. A felhozatal nagyjából ugyanaz, mint bárhol máshol. Itt van a platóról árult pasztellzöld-krémfehér R4-es és egy strandkorlátkék Schwalbe, ami annyira régen járja így a börzéket, hogy senki sem meri megkérdezni az árát. Rigákhoz váltóalkatrészek, karburátorok vannak, meg néhány zsír új kuplungkosár, gyári rozsdával. Meglepetésre van Riga 3-4-hez való tank, illetve több fém hátsólámpa is, de ezek nyilván az Izses rokonság miatt. Az árak érdekesen alakulnak, az egyik helyen kirakott, nem gyári fényu hátsólámpa 7800-as címkét visel, öt méterrel arrébb ugyanennek ezer forint darabja. Nem kell mondanom, ez utóbbi el is megy – illetve el is mennek, mivel ketto is volt. Jómagam egy 1969-es könyvet veszek az ‘Így gondozd…’ sorozatból, mely az összes akkori ‘törpemotor’ javítását magára vállalja. A címlapon egy Riga 3-as látható egy korabeli jócsajjal. 1500-ra tartja, de amikor két mondat után tovább akarok állni, egy ezresért is odaadja. És akkor még mindig támogattam a szegény sorsú lomizókat, és még mindig egy ezressel többet adtam a vélheto beszerzési árnál.

A vizit végén befut Rókapimpó a fekete-piros rombolón, majd nemsokára Kipe is megérkezik Mr2t-vel és családjával a fehér Citroen DS-sel. Mr2t kincset éro alkatrészekkel lát el, Kipe meg a sapkákkal seftel. A terület közben zsúfolásig, vagy inkább annál is jobban megtelik autókkal. Tényleg van Bentley is, de sok olyan verda is, ami ritkán teszi tiszteletét veterános rendezvényeken. És sok olyan is van, ami volt már címlapon a Veterán magazinban, ami azért jól jellemzi a színvonalat. Nem sorolom a kínálatot, beszéljenek inkább a képek. A fotaxis Lada mellé egy volános változat is érkezik, korhu taxaméterrel, matricázással és BRG-kézibeszélos CB-rádióval, amit nagy örömömre be is üzemelnek, így hallgatható a régi musor (ketteske, itt vagyok a Rákóczin, hová tegyem?). Egyedül a tipikus taxiszag hiányzik belole. Az Alfák, Lanciák, Ladák, Skodák, BMW-k (és még sok más) alkotta kínálatot néhány amerikai tepsiszedán pecsételi le szó szerint; az öt méter feletti autókkal ugyanis sikerül elállni mindkét kijáratot. Megérkezik a fórumon Hemiriga22 néven kommentelo márkatársunk is apukájával, de mire kettot pillantunk, már csak a hult helye látszik a fekete-fehér, amerikai rendorségi autók stílusában újraálmodott 22-esnek. Mindazonáltal a Rigák darabra csak kicsivel haladják meg a résztvevo Bentley-k számát, ezen a jövoben változtatnunk kell. Klubtársak! 2008 a klub életében mozgalmas év volt, ha az Oldtimer Expora, vagy a Közlekedési Múzeumban bemutatott Rigáinkra gondolunk. Ezekért a pillanatokért megéri, higyjétek el! Barátaim, a veteránozás eloszobájából teljes értéku szegmenssé váltunk. Mindenhol örülnek nekünk, megnézik a gépeket, nosztalgiáznak. Néhány éve a fóti találkozóra megérkezo tucatnyi Riga kékes füstcsíkjára megállt az élet néhány percre a veteránverseny közönsége között! Az idei bélapátfalvi találkozóra érkezo két orült több figyelmet kapott, mint a többszáz csodacsopper! Voltunk az Aktívban és a Naplóban, a Veterán magazinban, az Origón és még ki tudja, hol.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy aki kicsit is kedvet érez ahhoz, hogy segítsen megmutatni a világnak egy korszak igencsak elterjedt kismotorját, az ne habozzon tiszteletét tenni a fórumon, találkozókon, börzéken, klubsörözéseken! Találkozzunk 2009-ben! Illetve még remélhetoleg 2008-ban, valamelyik belváros kocsmában, merthogy a Riga Klub télen sem pihen!

Poteka

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.