A 2008-as Oldtimer Expón komplett standdal, teljes Riga-sorral, illetve hangulatos diorámával képviseltette magát a Riga Klub. A siker nem is maradt el!

Beszámoló az Oldtimer Exporól, avagy megint reggel nyolc óra?

2008. április 10., csütörtök

Felvirradt a nagy nap. Még jó, hogy a motorok már Kipénél csepegtetik magukból az olajat, legalább nem kell reggel rögtön pakolni, meg üresen fickósabban mehetek az öreg Transittal. A Gellérthegy festoi lejtoin szerencsére be is indul, alapjárat ugyan még nincs, de ezt a Rigánál megszokhattam már. Húzok egy kettest, nagy gáz, davaj!
Fél kilenckor egy hasonlóan karikás szemu figura riglizi ki a kertkaput egy tizessel arrébb. Valahogy még nem hevített át minket az ünnepi hév. A pakolás persze elhúzódik, a fél garázst elvisszük, nehogy kihagyjunk valamit.
11 körül indul a konvoj, a Hungárián akkora dugó, mint Nyugat-Berlinben a határnyitás után. A puttonyba pókozott gépek olyan masszív benzinszagot eresztettek, hogy rágyújtani sem merek. Aztán mégis, lesz ami lesz. Kipe átszól telefonon, hogy végül a jegyeket azért sikerült otthon hagyni.
Csak eljutunk valahogy a Tatai útig. A Mazda futóján lévo három köbméter ramatyról és a mögötte araszoló özönvíz elotti, büdös Rigákkal tömött Transitról könnyen rájönnek az orök, hogy ez csak a Riga Klub lehet. Kicsit elcsodálkoznak, mivel mások csilivili veteránautókat hoztak eddig. Azért beengednek gond nélkül, odabent már Rubens, Algács Józsi és Gyuri tart terepszemlét. Hörgo motorú veterán versenyautók, gurgulázó tepsik kerülgetnek minket a porban. Irány a regisztráció, ahol legalábbis úgy kezelnek, mintha maga Rockefeller jelent volna meg. Egyenkénti gépátvétel, ki hozta, ki jön érte, nagyon komoly. Még majdnem olajfogókat is kapunk, de kiderül, hogy a klubsátorban kiállítóknak nem kell, hadd menjen a spén a fehér murvára. Hej, pedig ha tudnák, hogy egy Rigához kell csak igazán ilyesmi! Azért vicces momentum is akad, mikor elkérik a kulcsokat az expo idejére. Elmagyarázzuk, hogy az nincs, egyébként sem valószínu, hogy bárki el tudná indítani bármelyiket is eloképzettség nélkül.
A placc remek helyen van, a Bogár klub és a Trabant klub között, szemben a Közlekedési Múzeum és a Bánki Ford T-modelljeivel.
A túlvégen a szimósok ígéretes standkezdeménye látható, emelvények, meg két transzparens, de ember sehol. Fel kell fújnunk a pofánkat, ennél ide több kell.
Áll a stand, bekerülnek a kellékek, a motorok, egyenletes rétegben terítjük a tavaly májusi, itt-ott kicsit pudvás szalmát, sebaj, lesz ideje kiszellozni.
Persze, azért ökörködésre is van ido.

Az eredmény több, mint a részek egésze, a sokat látott veterános kiállítók, akik máshol szintén standot szögelnek, elismeréssel adóznak a látványnak.
De nincs megállás, a rengeteg motort el kell valahogy helyezni. Mit valahogy, idorendi sorrendben, azon kívül úgy, hogy lehessen fotózni oket. Az idén tavasszal ötéves klub most eloször tud kirakni egy Riga-sort hármastól a huszonkettesig.
Az újhullámos kort Rubens Minije képviseli, igazi látványmotor, még fotengely sincs benne egyelore. A Verhógondok is megoldódni látszanak, Riga Peti hozza a négyest, Algács Józsi a hatost, és talán Balázs Viktor is befut majd az ötösével, bár a szervezok elképzelése és az o tervei még nincsenek igazán összhangban.
Egyre többen jönnek oda dícsérni, köztük olyanok is, akik jóval nagyobb ráfordítással építettek standot odabenn. A foszervezo Noszvaynak is tetszik, mi meg el sem hisszük, hogy itt vagyunk, és hogy sikerült. A netes fórumozgatások és képcserélgetések után most a Magyar Riga Motoros Klub színvonalas standdal villant az Oltimer Expón! Késo estig rendezkedünk, lassan befutnak a Simsonosok is, és leesik az álluk attól, hogy mit alkottunk. A szervezoknél érdeklodünk az adattáblákról, azt mondják, holnap reggelre elkészülnek, majd ok kiteszik a motorokhoz. Na hiszen, azt megnézem, ha kiigazodnak a Rigák között, foleg, hogy a 16-ost kivéve egyiken sincs rajta a típusszám. Kifelé még benéznek a Transit rakterébe, nem-e akarok egy Nortont kicsempészni. Nem, én inkább egy ágyat akarok végre.

2008. április 11., péntek

Kipe reggel kezd a sajtónapon, én meg húzom az igát a munkahelyen. Szerencsére jön a telefon az éppen kurva fontos tréningen lévo írástudóktól, hogy elobb hazamehetünk. Nekem több se kell, kettokor már a motoron ülve kerülgetem az autókat a dugóban. A ketto az ugye fél hat elott van, azt meg nem mondta senki, hogy mennyivel. Építse a piacgazdaságot, aki akarja, a nagy vezérnek meg igazán nem sürgos a második helikopter beszerzése.
Sajnos, illetve szerencsére huséges Transalpom még nem veterán, ezért a külso parkolóba számuznek vele. Ott a jókedélyu parkolós bácsi biztosít, 250 forintért az élete árán is védelmezni fogja a vasat zárásig. Épp preciziós muszerekkel állítják be a reflektorokat a parkoló esti megvilágításához, azaz ötkilós samuval vernek be egy karót a földhányásba. A szakértelem eme megnyilvánulása teljesen megnyugtat.
Bent a stand körül és az egész kiállításon mérsékelt tömeg, persze hol is lennének az emberek, dugókban ülnek a város különbözo pontjain. Azért fotóznak boséggel, a Simsonosok is elkészültek, kiraknak egy S51-es endurót (gyerekkorom álmát, de ez titok) szalonállapotban, egy S51N-t, egy szép fehér AWO-t, SR2-est, Schwalbét, valamint egy kvázi-Simson choppert (tán a blokkja még az), a Túró Rudi-mintás S53-ra meg mondjuk inkább azt, hogy ott maradt. A hangulat fokozására az emelvényeket takaró lepelbe kínai karácsonyfaizzókat szúrtak, és úgy érezzük, hogy erre már válaszolnunk kell. Algács Józsi kihozza a zsír pedális Moszkvicsot, a gyerekes családokat máris megnyertük.
Este 10-11 körül már ritkul a jónép, éjfél elott mi is lépünk. A parkolóban persze már senki és semmi, ott áll a motorom egyedül a gazzal felvert sínek mellett a töksötétben. Holnap inkább a bejárathoz kirakott vonatkerékhez kötöm, az legalább nem lép le ido elott, és még pénz sem kér az orzésért.

2008. április 12., szombat

Mára várjuk a nagy rohamot, ami nem is marad el. Kilenckor nyit az egész, 10 körül olyan rettento embertömeg lesz, hogy mindent eltakarnak.
Fotóznak, nevetnek, mutogatják egymásnak, kinek melyik volt gyerekkorában. Azt a játékot játszuk, hogy megpróbáljuk megtippelni az arc gyuröttségébol, melyik típusra fog rámutatni. Vannak persze veterántémában perfekt apukák (Ááá, nézd fiam, Komárok a pajtában, de kurva jó…), (mekkora szar volt, állandóan lerobbantam), de olyan is van, akinek meglepetésre komplett sora van otthon Rigákból. Tanácsot kérnek, alkatrészeket keresnek és kínálnak, vagy elohozakodnak rigás történetekkel. Nagy sláger a pedálos Moszkvics, állandóan ül benne egy gyerek, apuka meg az üdvözültek mosolyával húzza körbe a sátorban. Mivel a mellettünk lévo P70 kupé, és a Ford T-modellek is rengeteg embert vonzanak, lépni sem lehet nálunk. Ez azonban nem minden, a képek tanulsága szerint a klub nagysága és az érdeklodok száma fordítottan arányos ?.
Rá kell ébrednünk, hogy nagy sikerünk van, remek a stand, és hogy a legtöbb látogatónak kellemes élményt jelentenek a gépek és a dekoráció, mert visszarepíti oket a fiatalkorba. Az elismero pillantások, szavak, a rengeteg fénykép és a tömeg láttán dagad rajtunk a rigás póló, bár a lábunk már rogyadozik, és a szánk is kiszáradt a sok szövegeléstol.
Befut a Rubens által szervezett Rigás felvonulás, mely a Közlekedési Múzeumtól indult, majd egy városi kör után itt ért véget. A Simson klubbal karöltve történt mindez, elégedettek vagyunk, hogy ugyanannyi Rigát sikerült bevonni, mint nekik szimót (6-6, ha valaki kevésnek tartja, miért nem volt ott?), és a muszaki hibák tekintetében is egyenlo lett a meccs (1-1). Mr2t Minije melegedett túl, a másik meg tulajdonképpen egy partizán volt, Algács Józsi Simsonnnal vonult, csak kifogyott a nafta, nem számított ekkora körre ?.
Látogatást tesz a standnál és az expón az MSZMP KB fotitkára…izé a klub jónéhány tagja, köztük Rókapimpó, Enyzé, Rigapeti, meg még egypáran akik hiába mutatkoznak be anyakönyvezett nevükön, nem dereng a dolog. A fórumos nick említésére azért rögtön fény gyúl az agyamban, ami lestrapáltabb, mint a Szerencsekerék fogantyúja.
A Vasúttörténeti Park büféjének nagyjából tizedik szalámis szendvicse után eljön az este. A nagyszínpadon veterán rallylegendák adják egymás kezébe a mikrofont, mesélnek a régi vasakról, körülményekrol, Barkas szervízautóról, Várnából kötélen hazavontatott versenyautókról. Ezt még megvárjuk, de aztán éjfél elott nem sokkal zárjuk a boltot.

2008. április 13., vasárnap

Amit tegnap tömegnek gondoltunk, az a maihoz képest szellos csoportosulás volt csak. Egyébként minden pont olyan, mint tegnap, de a délelotti roham feszegeti a fizika alapveto törvényszeruségeit. Sok ember persze sokat kérdez, sokat beszél és sok rigás történettel áraszt el, de végül is ezért jöttünk. Felmerül a klub bejegyzésének gondolata, spontán taggyulés alakul, megkérdezzük a szimósokat, hogy megy ez.
Feltunoen sok a profi géppel, profinak látszó szögekbol fotózó látogató, ezekbol talán látni fogunk néhány újság vagy weboldal hasábjain. A Duna TV és az Origo mindenesetre beszámolt az eseményrol.
Egyre inkább a pakolás réme fenyeget, vagyis inkább az, hogy az a rengeteg kiállító, aki egész csütörtökön jött befelé, ma este hattól, azaz a zárás után fog elkezdeni egyszerre csomagolni és távozni. Megpróbáljuk kihasználni helyzeti elonyünket, hogy egyrészt a motorokat a járda felszedése elott is tudjuk mozgatni, másrészt kiférünk velük a hátsó bejáraton is. Természetesen itt is darabonként kihúzzák oket egy listáról, csak az vihet ki motort, aki behozta, vagy akit megbízott vele. Akcióterv készül a Rigák és a dekoráció kimenekítésére.
Bontani azonban csak akkor lehet elkezdeni, ha az utolsó látogató is elhagyta a terepet, ám negyed hétkor még meglehetos nyugalommal sétálgatnak a sorok között. Fél hétre nagyjából leürül a terep, és a jelenlévok hathatós segítségével (Algács Józsi, Gyuri és a lánya, Grafur, Kipe, Rigapeti és jómagam) egész gyorsan felpakoljuk a gépparkot, és az immár a klub tulajdonát képezo diorámát, valamint a kölcsönbe kapott kiegészítoket. Néhány órával késobb elégedetten fordítom el a teherautó slusszkulcsát. Dög fáradt vagyok, kialvatlan, de boldog: egy olyan klubnak vagyok tagja, ami feliratkozott a veteránegyesületek nagykönyvébe, ráadásul végre az asszony is láthatta, hogy miért van annyi lom otthon, miért szelem át az országot egy rozsdaboglyáért, és miért töltök komplett napokat olajos vasak berhelésével. Hát ezért!

Poteka

Jelenleg 3 fényképész képeit láthatjuk a négy nap eseményeiről, íme:

ot105

Kipe képei

30

poteka képei

61

Gyuri képei

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.