Határozottan állíthatjuk, kezdi már hagyománnyá kinőni magát  itt a klubon belül hogy egyre szorosabb, családias hétvégéket szervezünk egymásnak.  Már nem (csak) különböző veterán autós/motoros rendezvényekre látogatunk ki klub szinten hanem vannak olyan bátor   önzetlen klubtársak akik saját otthonukba invitálják meg kis csapatunkat 😉  Önként és önzetlenül vállalva mindazt ami ezzel jár. A teljes vendéglátást, sátoroztatást az udvarban, programok – motorozások leszervezését a környéken, stb, stb. És valljuk meg, nekünk ezek a legjobb bulik!

Most is ilyen élményekkel gazdagodtunk vendéglátóinknak köszönhetően és minden elismerés Váradi Balázs klubtársunknak és kedve s családjának. Kevés csak azt egy szóval leírni hogy köszönjük,  mert valóban  fantasztikus ellátásban és vendégszeretetben volt részünk.  Köszönjük!
És most jöjjön a hétvége történése néhány  mondatban.  Szóval szombat dél körül értünk le Visontára, -mindenki mindenfelől, mindenki máshogy. A pesti különítmény kisbusszal + autóval, utánfutón és/vagy csomagtartóban utazó motorok Kecskemétről és Dunaújváros mellől valamint Rigák lábon a közeli Gödöllőről és a cseppet sem közeli Hajdúböszörményről  Kiss Laci. Ja és végül, de nem utoljára, friss csapattagunk egy kedves ifjú hölgy (!!!) a szüleivel szintén autóval, ami egy kis endurót rejtett a bendőjében hogy Laura is velünk tarthasson az ottani motorozásaink alkalmával. Még délután frissiben felkaptattunk mopedjainkkal a Mátra meredek emelkedőin Sástóra….a harminc fokos kánikulába. Nem mondom hogy ideális volt a motoroknak, nem mondom hogy nem kellett félreállni párszor, de azért mindenki felért.  Na de aztán visszafelé lefelé, akkor aztán hasítottunk rendesen 😉
De ne szaladjunk ennyire előre, még ott sástón beálltunk a tópartra az ott pihenők és turisták legnagyobb örömére, felmentünk a kilátóra, nyaltunk egy fagyit és ittunk sokat…vizet…sörtöt, bortot már csak este, Balázséknál.  Este vacsora, hajnalig tartó beszélgetések, -bocsi Maros hogy a kisbuszodnak dőlve néztünk laptopról egy filmet, minden egyes poénnál hangosan röhögve, ami ettől úgy mozgott hogy garantáltan nem tudott volna ott elaludni senki, mint ahogy te sem 😉
Szóval volt minden,  késői fekvés, kori kelés. A házigazdák mint ahogy a vacsoránál (és persze az egész hétvége alatt) a reggelinél is kitettek magukért, terülj-terülj asztalt varázsolva nekünk. Ezt követően ismét motorra pattantunk hogy meglátogassuk a közelben portyázó Kánya Zoli szervezte és felügyelte Szovjet járműves kirándulás tagjait. Nem kellett messzire mennünk, a vasárnapi programjukat a helyi gokart pályán tartották. Itt volt egy kis járműves találkozó rengeteg szép öreg autóval-motorral, drift bemutatóval, a Velodromról megismert Ackermann Balázst is viszontláthattuk itt aki ismét két kerékre kapta Trabiját a cseppet sem egyszerű vonalvezetésű gokart pályán és nekünk is és az öreg autósoknak is volt lehetőség kőrözni a pályán. Csak napokkal később, a cikk megírásakor döbbentünk rá, erről a mozzanatról nincs egy darab fényképünk sem hiszen mint a 10 motor / motoros fönt volt a pályán (…)
(még szerencse hogy zolavideó elkészítette ezt a remek fényképalbumot :
valamint készült egy jó kis videó is :
A Szovjetjárműves programot követően irány vissza Váradi Balázs vendéglátónkhoz és egy gyors ebédet és sátorbontást követően szép lassan apránként mindenki elindult haza. Köszönjük a hétvégét nagyon szép élményekkel, jó motorozásokkal és hajnalig tartó, remek hangulatú esti beszélgetések élményeivel gazdagabban tértünk haza.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.