Kaposvár a mi erős bástyánk és ennek a bástyának az élén Ekecs barátunk a várkapitány 🙂 Ő nem igazán az a fajta figura aki mániákusan törekszik az eredetiségre, fejből vágja az évjárat szerinti változásokat, színre-szagra, milliméterre és menetemelkedésre kiterjedőleg…. nem, ő fúr-farag, variál és kísérletezik, és mindeközben  baromira élvezi az egészet. Na most az van, hogy Ekecs az ezzel az  Ő általa képviselt vonallal megfertőzte az ő barátját aki ráadásul nem más mint egy tanárember, aki viszont ennek megfelelően egy remek kis írást küldött nekünk a sztoriból. Ingeket betűrni, öveket becsatolni, a megszokottnál kicsivel hosszabb, viszont jóval olvasmányosabb lesz:

“A családunk sosem létezhetett motor nélkül. Habár kissé érdekesen alakultak a dolgok. 18 év jóban-rosszban együttlét után egy meglehetősen durva sértés hatására elváltak útjaink szeretett 250-es Sport CZ-től. Apám korábban 50. születésnapjára kapott egy 210-es Babettát, ami bő egy évtizedig hibamentesen üzemelt. Néha én is ezen próbáltam vigasztalódni. Valljuk be, kevés sikerrel. Aztán a Babettával elkezdődtek, majd rendszeressé váltak a gondok. A túlbonyolított betekerő és sebességváltó mechanizmus a teljes csere és többszöri tömítés javítás ellenére is egyre gyakrabban gyengélkedett, sokszor üzemképtelenné varázsolva a vasat. Apámnak elege lett. Megcsináltatta velem, hogy pont jó legyen, amíg mennek vele egy próbakört, és mindenáron szabadulni akart tőle. (A rengeteg idegeskedéstől már nem láttam a fától az erdőt, Ekecs megoldotta a problémát, az új tulajdonosnál azóta csak egy hibája volt…) Motor pedig kellett. Mivel tisztelem az öregemet, meg akartam lepni egy vassal. Pénzem azonban nem volt, legalábbis nem valami sok. Ekecs barátommal sokat ötletelgetve,hogy miből-mit,egyszerűnek látszó megoldás kezdett  alakulni:  van egy Verhovina 6-os, egészen szép krómokkal. A váznak külön története van,75-ös,és számlás. Amúgy nem csúnya a vas, még tacskó koromból ismerős volt, anno rá is éheztem egy ilyenre, blokkja gyárilag gyengécske,és úgy sincs meg, a többiből meg nem igaz, hogy nem lehet valami értelmeset kihozni. Pláne 15 év motorépítő tapasztalattal a hátam mögött. Megegyeztünk két liter jófajta házi körtepálinkában. Mivel meglepetésnek szántam, nem otthon készült, Ekecs segített a céghez kivinni, ahol nekiláttam.  Mivel részben terepre készült (szőlőhegybe kijáró motornak), maradtak a gyári fél-(vagy inkább háromnegyed)terep gumik, egyet cserélni kellett, hosszan ki volt repedve az oldala. Ekecsnél gumibánya van, válogattam egy szépet. Hiányzott néhány küllő is.  A boltban ne keress Verhovina küllőket, mert értetlenséget tapasztalsz, a jónak látszó küllők meg lehet hogy rövidek, a második garnitúra küllő lett jó.  Simson Star blokkját kezdtem el hajtani, a kényszerléghűtés miatt. Egyik diákomtól vettem egy ilyet, egész olcsón. Nem zavart, hogy nem lehet elindítani, mert nincs benne gyújtótekercs, gondoltam, majd pótolom. Gyanúsan emlékeztetett az érzés a korai korszakomra, amikor még azt gondoltam: Ide nekem az oroszlánt is. (Mi is a Verhovina márkajele? ;)) Persze a vasat olyan kivitelben kívántam elkészíteni, hogy ha nekem kell megjelenjek vele valahol, ne kelljen égnem vele, és ha apám leteszi a lantot (akarom mondani, a jogsit a vitrinbe), játszi könnyedséggel iskolai becenevemhez méltó vasat lehessen alkotni belőle (Chopper tanár úr).

            Következett a szétszedés, rácsodálkozás, elgondolkodás, kétségbeesés, reménytelen depresszióba süllyedés korszaka. Az utolsó csavarig mindent szét kellett kapni és felújítani, beleértve a blokkot is. Elképedve szörnyülködtem, hogy lehet ilyen botrányosan gyenge vázat és hátsó lengővilla felfogatást tervezni. Ekecs felhomályosított, hogy eredetileg bicikligyár az egész,úgyhogy így nézzek a mechanikai megoldásokra. Elképedtem. Én Czetkákhoz vagyok szokva. Következett az Lett-Német vegyes házasítás. Sok fejtörést okozott. Korábban volt a kezemben egy miniriga, melybe S51 blokkot installáltunk, ott elég volt széthúzni a váz főtartót és egy furatot átfúrni. Itt szembesültem azzal, hogy a Star blokkon eggyel kevesebb felfogatási pont van, és semmi nem passzol semmivel. A karburátor várható, és az előző házasításkor komoly gondot okozó helyigénye miatt úgy döntöttem, közdarabbal előrébb viszem a blokkot, és akkor legalább azt nem kell szétflexelni. A blokk felső felfogató pontját úgyis szét kellett: az eredeti füleket feljebb kellett hegeszteni a vázon. A vázat a tank és az ülés alatt futó vázrészek összekötésével erősítettem meg, melyhez egy törött irodai szék lábát használtam föl. Megerősítettem a kormányütközőt, és a botrányosan gyönge motorblokk-és lengővilla felfogatást is tisztességesen hozzákötöttem a zártszelvény vázhoz. Sanszos volt ugyanis, hogy a motorerő képes lesz széttépni azt,amit a gyárban úgy hívtak, hogy váz. A hátsó lengővillával is meggyűlt a bajom. Alig volt hely, de brutálisra kellett erősíteni. A felfogató furatok ki lettek bővítve, tisztességes acél persely és azoknak merevítés lett behegesztve. A tengelyt az eredetinek megfelelően csavarosra terveztem, mert nem bíztam abban, hogy egy átmenő tengelyt eléggé megtámaszt-e egy menetes rész, ami a vázban adott volt. A menetes részen belül illesztett hengeres rész segít támasztani, így nemcsak a menetnek kell. A tengelyeket Ekecs kivitelezte, ahogy a danamit perselyeket is. A láncfeszítő és a hátsó tengely is jóval erősebb darabok készültek , normál menetekkel. A kormánynyak-csapágy és az első villa maradt a gyári. Az ülést mindenképp le akartam cserélni, mert botrányosan kényelmetlen volt,és nem is lett volna megfelelő a megcélzott soft chopper kinézethez. 1-es lemezből készítettem az ülésvázat, kétféle keménységű szivacs lett műbőrrel és cipész-szegecsekkel fölrakva. Hogy a lemez váz ne vágja ki a műbőrt idő előtt, olcsó, hosszában fölhasított műanyag csövet húztam az ülésváz-lemez éleire, amit sziloplaszttal rögzítettem. Elgondolkodtam, hogy a kötelezően előírt cuccokat hova tegyem. Gondolkodtam két villatáskán az ülés alatt, de a végleges megoldás az eredetire jobban hajazó lett. Két 5 literes olajoskanna bánta a mutatványt (0 forint 0 fillér, otthon szemétből kivéve). A villamos rendszer otthon elfekvőben levő kábelekből készült. Nagyon bonyesz: van egy fényváltó meg egy leállító gomb (Pannonia kapcsoló). A Simson szívatókar az immár fix balos markolatra került, kisebb átalakítással.  A chopperes kiegészítők, a segédváz és a háttámla, összetört iskolai székek vázából készültek.Erre került fel a most már kényelmes lábtartó. A kipufogókönyök két selejt Simson könyökből van, a dob egy ETZ,ami Ekecs ES-éről leesett darab durva szétvágásával született. A légszűrő egy otthonvót típusú, beázást késleltető burkolata DOT3 fékfolyadék flakonja. Minden lehetséges és nem lehetséges, sőt lehetetlen helyet beborítottam tükörtapétával. Így járt a tank oldala és közepe is. A benzincsap nagy Jawáé (a menet mérete passzol), csak a normál állás csöve lett rövidebbre vágva, hogy ne kelljen hamar tartalékra fordítani. A tanksapka híresen nem zár, itt a betöltő kapott 0,5 mm-es alu lemezből hajtott bélést pillanatragasztóval rögzítve, így már megszorul,mióta van benne nyál, talán kicsit túlzottan is. A csomagtartó az eredetire hajaz, (amit valaki szétfurkált biztos bótikosár miatt) krómot levedlette,fénylőt akartam,ezért kreáltam szabvány hidegsajtolt U-vas, szatyorhúzogató-kézikétkerekű-nemtommicsoda, kédergumi és tükörtapéta felhasználásával. A tükröt a szomszéd ház lomtalanításánál mentettem (tudtam én, hogy jó lesz valamire), az egyetlen nem autentikus részlet a sebességmérő, ami egy bicaj kompjúter. A szín nem az eredeti, annál kicsit sárgásabb. Ekecs megnyugtatott, hogy a Kárpáti színe hasonló,meg Ivánék azt használták, amit éppen gerelyre bevodkázva sikerült, úgyhogy ne aggódjak, aki ért hozzá, nem kerül lincshangulatba, amiért nem „gyári” a szín.

Jelenleg még hátravan a kipufogó kifújásának megszüntetése és a melegen leállás felszámolása. Egyébként kész a vas. Apám, nem tudva erről a projektről, beszerzett egy gyári S51-est, Én megtapasztalva a Verhovina kritikán aluli lassító berendezését (ezt nekem féknek senki ne merészelje nevezni), valamint apám nem régóta jelentkező ódzkodását minden, a gyáritól eltérő dologtól-inkább a gyári Simson legyen az övé. (Abból is majd chopper lesz!) A vas ezért eladó. Minden más, fönt levő Verhovinánál drágábban, de talán tartalmasabb is azoknál…”

Üdvözlettel: Tóth Ferenc Csaba (alias Vidék, még aliasabb: Csopper tanár úr)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.