Újra kihívás elé állítottam magam. Régi vágyam volt egy Riga delta és láss csodát találtam is egy majdnem gyárit. Miért lett sok év után újra Riga  gyűjteményeim közt??? Nem akkora rejtély . Valaha ifjú titán koromban a kirakatokon át nézegettem a megújulást kezdeményező orosz ipar termékeit. A két lehetőség közül a Delta volt számomra vonzó. Ez az érzés sokáig szunnyadt bennem, mígnem nemrégiben ráakadtam egy hirdetésre, melynek az egyik fotóján a háttérben porosodott piroska. Írtam a tulajnak és némi kanyar után rátértem a lényegre mi is érdekel igazán. Némi egyeztetés után utánfutót kértem és majd meglátjuk jeligével útra keltem , hogy delta tulajdonos legyek. Miután hazahoztam rájöttem rendesen feladtam magamnak a leckét. 10 éve meg sem mozdították az agyongyötört beállt motort.

Még akkor este levettem a hengerfejet és egy kis nyüstöléssel átfordulásra bírtam a főtengelyt. Hamarosan kiderült, hogy szikra is van. Karburátort levettem, miután a tank állapotával szembesültem és némi intravénás benzinbefecskendezés következett. A világ nyolcadik csodája minimális kompresszió ellenére berrent a motor. A blokkot szét szedtem csapágyak, szimeringek  cseréje gyűrűzés . Vannak, még feladatok mire olyan lesz a motor, amilyennek szeretném de elszánt vagyok. Az első lépés a tank tisztítása volt, így egy speciális nem erre a célra épített gépre szereltem, itt látható erről a videó :

Képek ugyanerről a műveletről :

Néhány óra elteltével már használható lett az alkatrész. Már nagyon várom, hogy egyszer mehessek is vele….

Ahogy alakul a motor később jelzem és jelentkezem.

üdv: Viliapu

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.