Sziasztok!

Szűcs Péter vagyok Miskolcról, a fórumon Skodi, 1984-ben születtem. A Verhózást és Rigázást 8.-os koromban kezdtem, akkor találtunk Diósgyőrben egy fészerben egy bordó 5-ös Verhót, már berúgós blokkal szerelve. Megtetszett, 2000 forint ellenében már húztuk is haza biciklivel, még aznap este, inkább éjszaka. Elől gumi se volt rajta….volt némi hangja. Addig azt se tudtuk, mi az a Verhovina, meg egyáltalán a motorokhoz se konyítottunk semmit.

Na ezután ez a Verhó, sok-sok szerelgetés, blokkcsere (akkoriban még nem értettünk a dolgokhoz, kompletten cserélgettük a karbikat, gyújtásokat, akár még blokkokat is), meg alkatrészgyűjtögetés után üzemképessé lett téve. Haverom bátyja segített sokat nekünk, de aztán a végére már magunk sokkal jobban kitanultuk a „szakmát”, úgyhogy magunknak csináltunk mindent.

Ez a motor így ebben az állapotában mindig is elég szedettvetett volt, a fékpedál fából volt, ilyen-olyan lánckerekek, meg menetes szár tengelyek, stb,de ment. Itt a dombokon ezzel tanultunk meg motorozni. Aztán letettem a moped-jogsit, nyolcadik utáni nyáron, szükségessé vált egy normálisabb motor beszerzése, Verhovinát akartam mindenképpen. De találtunk egy nagyon zsír gyári arany-metálbordó Riga 16-ost, 6000 km-rel, így aztán ez lett belőle. Pöccröff volt, halk, nagyon ment. Jó is volt, de aztán a gyenge lemezelt Rigavázba a hátsó lengővilla tengelyének csöve kiszopósodott, kotyogott és instabil lett az egész, nameg a láncot is dobálta mindig.

Levittük haverhez, hegessze meg(akkor még nem volt CO-nk)….hát meg lett csípve, csak éppen ferdén…innentől mindig dobálta a láncot….megpecsételődött a Riga sorsa. Hogy őszinte legyek, annyira nem is bántam, mert sose voltam nagy-Rigás, mindig is a Verhók tetszettek, persze csak az 5-östől felfelé. Mindeközben tesóm(Gabó) is rákapott a motorozásra, „komolyabban” egy Riga 22-essel kezdte, amibe ennek az R16-osomnak a jó bika blokkja át lett pattintva.

Én meg eközben nekiálltam a régi, első Verhóm teljeskörű felújításhoz, eddigre már kivoltunk bélelve alkatrészekkel. Ez kész is lett, ezzel a Verhóval, kb. 6 évet motoroztam, végig a középsulit, sőt még az egyetem első éveiben is, persze kb. évente mindig blokk-generál volt, vázcserék, festés (bordó-neonzöld-metálkék-fekete), szóval az eredeti gépből tán csak a kormány, meg a sárvédők voltak a régiek. Nagyon jó kis masina volt, szerencsére messziföldön sosem döglött le, csak 1 km-es körzetben, tehát sok „hazatolós” élményem nem volt vele(nemúgy, mint a mostani DT-émmel, ami bár igen ritkán áll meg, de akkor tolás), pedig mentem vele mindenfele, Bükkben, erdőben, hegyenvölgyön, furatva is volt párszor, mindig igen jó ereje volt, bárhát akkoriban én is 50-60 kg voltam még.

Eddigre már tele voltunk romos Verhókkal, meg Rigákkal is. Eközben tesóm is csinált magának egy Verhovina 6-ost, az volt az ő gépe, neki is sok ideig szolgált. De aztán idővel kevés lett az erejük, mi is nőttünk, és egy utcabeli haver példáján okulva átálltunk a Danuvia blokkokra. Verhó váz-Dancsi blokk. Príma kis gépek voltak ezek is, csakhát a verhóvázak eléggé csavarodtak a nagyobb erőtől, de azért 1-2 évet lehúztunk ezekkel is, aztán megtetszett a terepmotorozás, és meguntuk, hogy ezek a Dancsiblokkos gépek, mégha erejük volt is, de felépítésükből adódóan mindig beragadtak a sárba, átálltunk a DT80-as Yamahákra kb. 3 éve, most is két ilyen a „fő” motorunk. De emellett a verhózás ugyanúgy megmaradt, sőt mostanában megint kifejezetten kezd megjönni a kedvem hozzá, mert hiányzik a szerelgetés, gyűjtögetés, meg amúgyis jó nosztalgiázni, arról nem is beszélve, hogy városba, sík terepen sokkal kellemesebb is ezekkel menni, mint a bütykösgumis nagy DT-ékkel. Meg amúgyis veterános szellemű vagyok, a személykocsim is egy 1961-es VW Bogár.

Szóval a jelenlegi Verhó állományom egy 1976-os Verhó 5-ös berúgós blokkal szerelve, átlagos állapotban, eredeti fényezéssel, 7800 km-rel, mostanában ezt csinosítgatom, meg van egy teljesen gyári állapotú, gyári piros 1978-as Verhovina 6-osom 1500 km-rel. Tesómnak szintén ugyanilyen vasai vannak, egy 78-as gyári V6(enyémnek a tesója), és egy jelenleg még üzemképtelen 75-ös V5, ez elég korai darab, a tankfelfogatása más mint az én 76-osomé, meg a műanyagdobozok is még 1 csavarral foghatók fel, középen. Ja meg nekem meg van még a Danuvia-blokkos, Verhó-vázas, Jawa-tankos kis masinám is, az is pöccröff. Szóval kb. ennyi. Itt Miskolcon amúgy vagyunk páran, akik szoktunk Verhókkal-Rigákkal sétamotorozgatni, meg felugrani a Bükkbe (ez azért már veszettebb), szóval aki akar csatlakozhat!

Legyünk sokan !

Tagged with →  

One Response to Szûcs Péter, azaz Skodi gépparkja

  1. katonka sándor szerint:

    heló én is gyüjtögetek motorokat .csak riga és vrhovina érdekel ezekel tanultam meg motorozni láttam a tieidet minden elismerésem ügyes vagy csak gratulálni tudok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.