Jópár klubtag lakik Miskolcon, szerencsére össze is futottak egymással. Sőt, nagyobb számban összeverődve rendszeresen terrorizálják a környéki utakat. Skodi hangulatos, képekkel illusztrált beszámolója itt olvasható.

Miskolci Rigás-Verhós összejövetelek, vonulások

Írnék egy pár soros bemutatót itt a helyi, miskolci Rigás-Verhós életrıl. Vagyunk itt a városban páran, legalább hatan, akik nagy rajongói vagyunk e nem éppen mindenki által kedvelt típusoknak, szinte mindegyikünknek van otthon pár gépe (egy Riga nem Riga), ez még nem is lenne különösebb ritkaság, de mi aktívan használjuk is a gépeket, ami már nem annyira gyakori ebben a mai világban, mert általában vagy fészerek mélyén porosodnak ezek a vasak, vagy pedig kivaxolt sárvédıkkel állnak garázsokban, és kb. évi 10-20 km-t futnak próbakör gyanánt, azt is több részletben. Ilyenkor szoktam mosolyogni, amikor a gazda azt hiszi, hogy milyen megbízható, erıs és jó gép a Rigája….mert még hosszabb távot nem ment vele folyamatosan. Persze kivételek mindig vannak☺
Szóval mi itt a helyi Rigások gyakran szoktunk szervezni kisebb-nagyobb motorozgatásokat, hol csak esti városi krúzolást, garázs-viziteket, hol pedig felugrunk itt a közeli Bükk- hegységbe, ami ezeknek a vasaknak igazi próbatétel. Az utóbbi három ilyen, képekkel is megörökített kiruccanásról számolnék most be, egy kicsit bemutatva a helyi Rigás életet ezzel:

1. Még valamikor nyár derekán gondoltunk egyet este, hogy guruljunk egyet a vasakkal, mert az egyik haverunk végre „összeszúrkált” magának egy R4-est, gondoltuk leteszteljük, alkalmas lesz-e motorozásra, azt mondta pöccröff, megy, már ment vele pár kört. Hát ez még más motornál se jelent sokat, nemhogy egy Rigánál…Szóval találkoztunk négyen, elıször én(Skodi,V6), tesóm (Embecska,V6), Béci(R4) és Sákó(R12) itt a közeli Shell kúton, tankoltunk és elindultunk a zöldfülő Rigás haverunk(Zsóri,R4) irányába.

Meg is érkeztünk Zsórihoz, már kint várt minket a ház elıtt a frissen összetákolt R4-el, hát tovább indultunk, Lillafüredet kitőzve célul. Végülis az nincs is nagyon messze, 15 km, de szép a táj, meg azért vannak már emelkedık is, de még nem oly vészesek. Hát nem jutottunk messzire, így az 5-re bıvült csapattal. Nem is csoda, hisz a mondás szerint is 3 Riga közül már tuti elfog egy romlani legalább, hát még 5 közül. Már elsıre láttuk, hogy ez az újdonsült Riga nem a legerısebb, alapjárat sincs, alig pörög fel, recseg a lánc, kettesben alig bír menni, de majd belendül, majd rápedáloz a parton felfele, mondtuk, még akkor nem is gondoltuk, hogy el sem jut a partig. Legelıször tesóm Verhója kapott be valami kis kavicsot a lendkerék és dekli közé, és megszorult, mert ugye hibádzik neki a lánckeréktıl az a mőanyag kis védıfedélke. Sebaj, 3 perc, tesóm rutinosan levette a deklit, visszatette, gó tovább. Aztán ahogy megálltunk, nézzük Zsóri motorját, szép lassan, de biztosan folyik a karbiból a benzin. Hát ezért nem bír az menni, meg nincs alapjárat, mert túlfolyik folyamatosan.

Szarakodtunk ott vele valamit, egy fokkal jobb lett, jól betekerte, nagy nehezen beindult, gó tovább. Diósgyırig ki is értünk, nézünk hátra, Zsóri az út szélén, visszafordulunk, látjuk leesett a lánca…nem is csoda hát szétkopott lánckerék, MÉHbıl szerzett lánc, összevissza álló kerék. Visszatettük a láncot, utána indulni nem akar az istennek sem, cserélgetjük a gyertyákat vadul, betoltuk jól, elkapta, de mondtuk is neki eredjen haza, tovább ne jöjjön, ha nem akarja hazatolni, mert ez a motor nem fogja bírni, meg is fogadta, ahogy betoltuk abban az iramban ment hazáig tıgázon 1-esben, mert kis fordulaton nem ment, leállt. Kifejezetten emlékeztetett ez a történet, arra amikor mi is kezdtük a Rigázást, Verhózást. Ez a tanulópénz. Aztán mi 4-en, a kezdeti csapat, tovább kimentünk Lillára, különösebb gond nélkül, megálltunk, beszélgettünk, aztán hazamentünk, hazafele Bécinek az R4-ese végig lövöldözött, ki-kihagyott, koromdarabok mentek néha a gyertya közé, de kibírta gond nélkül. Tesóm Verhója beköpött egy gyertyát a koromsötétben, kicseréltük, rutin munka. Nekem a Verhón néha elıjött egy-két dugulós tünet, de menet közben lenyúlva a légszőrıhöz, be-befogva rajta a lyukakat kitisztult a rendszer, kiszippantotta a trutyit. Hazaért mindenki szerencsésen.

2. Már a nyár utolsó napjai voltak, lehet már szeptember, megint gondoltunk egyet délután, hogy menjünk fel szalonnát sütni a Bükkbe a gépekkel. Persze a délutánból este lett, mire odaértünk… Ekkora már ez elıbbi zöldfülő rigás barátunk beújított egy elég jó gyári R16/1- est, viszonylag nyugodtan indultunk neki.4-en mentünk, én(V5), Embecska(V6), Béci (Mini) és Zsóri Zsolt(R16/1) A Bükk-fennsíki Sebesvízt tőztük ki célul, ez kb 7-800 m magasan van, egy húzós erdészeti szerpentin út vezet fel, ez legjobb esetben is több km-nyi folyamatos 1- esben haladást igényel.

Mentek is szépen a szekerek, kiváltképp a Mini, meg sem érezte a kiskerék miatt a hegyet, szinte 2-esben ment végig, de a sok 1-esezésben a szerpentinen a 16/1-es úgy kimelegedett, hogy a végletekig elgyengült, muszáj volt megállni vele. Elkezdett kihagyni is, cserélgettünk gyertyát is, de aztán csak az idı segített, muszáj volt meghőlnie, aztán megyegetett tovább. Nagy nehezen több ilyen kimelegedéses kényszerpihenıvel kiegészitve az utat felértünk a célhelyre. Közben nekem a V5-ön, mert nagyon rozsdás volt a tankja belül, felakadt egyszer a tőszelep a karbin egy rozsdadarabtól, ezt is orvosoltam. A tesóm által vezetett V6-nak ez volt

a próbaútja, mert pár nappal ezelıtt vettük 2500-ért, teljesen lepukkanva, beállva, de kipofoztam, és jól is teljesített, hiba nélkül. A MiniRiga vagy kétszer majdnem megállt, elkezdett kihagyni, de aztán mindig észhez tért, valszeg a gyertya haldoklott benne.

A délutáni szalonnasütésbıl így már csak esti lett, de rendesen kiéhezett mindenki legalább. Hazafele legurultunk, nem volt már para, csak elég hideg.

3. Október elején elterveztünk egy „nagyobb” motoros túrát, 6-an startoltunk ebéd után egy szintén bükki, jávorkúti(kb.800m) gurulásra. A résztvevık: én(V5), Embecska(V6), Csepel1951(R16), Zsóri(R16/1), Bübü(V6) és egy offmotoros haverunk, Miku, egy Szimóval. Ahhoz képest, hogy sokan is voltunk, Rigás szemmel megerıltetı utat választottunk, különösebb gond nélkül telt a nap. Megint a szokásos tankolással kezdıdött, majd megindultunk a Bükk felé.

Lillafüred után álltunk meg a jávorkúti elágazásnál egy kis pihenıre, meg vízfelvételezésre a forrásnál. Ezidáig csak az én V5-ösöm szemtelenkedett egy kicsit, a Lillafüred elıtti hosszú emelkedın jól meghajtottam, frissen volt fúrva, jól ment, leszedtem az egész sort, aztán
ezután hopp beköpte a gyertyát, közé ment egy kis korom, Elég égı volt ☺ Elhúzok mindenki mellett, aztán állok az út szélén. De, mint rutin mővelet, 1-2 perc múlva már újra a sorban voltam. A forrásnál megpihenés után nekiszaladtunk a jól ismert szerpentinnek, volt aki kíméletesebben, volt aki 1-es telin ment végig. Zsóri 16/1-ese kifejezetten jól teljesített most, az is meg lett közben furatva, csak úgy hasított. Az én furatott gépen sajna elkezdett szorulgatni az erıltetett menetben, nem örültem neki, bár hát még járatós, kb 200 km
lehetetett benne fúrás utána, lehet ennek tudható be. A szerpentinen egy pihenıt tartottunk, végülis ez most nem volt kényszer jellegő, csupán megsajnáltuk a szenvedıen bıgı gépeket, aztán kicsit hagytuk ıket hőlni. Jól meg is hőltek, ezután kissé belénk szállt a versenyszellem, mert Jávorkútig eléggé küzdöttünk egymással, éppen ki járt az élen, rádıltünk a tankra, stb, csúcsra járattuk a masinákat, ami a csövön kifér. Néhány turista furán is nézett az üveghangon bıgı kékfüstöt okádó gépek láttán, amik csak úgy süvítettek egymás után, vagy épp egymás mellett.

Jávorkútra felérve kajáltunk egy jót, páran ellenıriztük a gyertyaképet, Csepel a km-óráját bütykölgette, én hátsóégıt cseréltem, mert a nagyfordulat kiverte stb. Konkrét mőszaki probléma most hálistennek nem volt egyik vassal sem. A hazafelé út már csendesen telt, legurultunk minden esemény nélkül.

Szóval kb. így zajlanak itt felénk a kisebb találkozók, motorozások. Lehetne valamikor a nyáron szervezni ebbe a térségbe, Miskolcra egy találkozót is, ne csak Pest környékén legyen mindig. Mi vagyunk leg. 6-an, kb 15 motorral itt helyben, ha még csatlakoznának páran, már elég szép lehetne a felhozatal akár. Egy hasonló kis sétamotorozással egybekötve.
Na még pár kép a Rigáink, Verhóink beszerzésérıl☺

Írta: Szőcs Péter, azaz Skodi a fórumról.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.