A képeken az egykori rigai kerékpárgyár, vagyis a (lettül) Rigas Velosipedu Rüpnica (RVR) „Sarkaná Zvaigzne”, oroszul Rizsszkij Veloszipédnüj Zavod (RVZ) egyik utolsó terméke látható.

A gyár és a gyártás:
Az évi 40 ezer darabos kapacitású üzemet Lettország fővárosában 1927-ben alapították. A II. Világháborúban a gyártósorokat leszerelték és a tervekkel, dokumentációkkal együtt – hadizsákmányként – a náci Németországba hurcolták. A kerékpárgyártást 1947-re szervezték újjá Rigában és néhány éves felfutással a termelés volumene elérte az évi 220 ezer darabot. A ténylegesen jó minőségű, esztétikus és megbízható termékeket az egész Szovjetunióban forgalmazták, azonban a háború utáni hiánygazdasági körülmények okán exportra nemigen került nagy mennyiségű Riga kerékpár. Természetesen egyaránt készültek férfi- és női vázas kerékpárok Rigában, a Lenin út 193. alatti kétemeletes épületben lévő üzemben. A közlekedés fejlesztése a múlt század ’50-es éveinek második felében világszerte az emberi erővel hajtott kerékpárok leváltása irányába mutatott. A szovjet vezetés is a segédmotoros kerékpárok nagyobb arányú gyártásba vétele mellett döntött, ezért Rigában a hagyományos kerékpárok készítését 1961-ben megszüntették és a gyártósorokat átállították a „moped” (akkoriban Riga-1) és a „könnyű moped” (másik hivatalos nevén „mofa kerékpár”, vagy ahogy mi egyszerűen hívjuk „bringariga” ) előállítására. Ez utóbbi termék (több generációja) a Szovjetunióban hihetetlen karriert futott be, ezzel szemben külföldön szinte alig volt ismert. A jogutód cég megnevezése ekkortól kezdve oroszul Rizsszkij Motor Zavod (RMZ) „Sarkaná Zvaizne”, lettül Rigas Motorüpnica (RMR).
A klasszikus biciklik gyártása ugyan Rigában teljes mértékben a „fejlődés” áldozata lett, azonban a Szovjet tagköztársaságokban működő számtalan más kerékpárgyár döntő többségének nem kellett profilt váltania. A motorizálást a „bringarigákban” is használt univerzális kerékpármotor-szettek alkalmazásával valósították meg. A szetteket egy Leningrád (ami ma és anno Szentpétervár) melletti kisvárosban, Borovichiben állították elő.

A gyártmány:
A képeken látható változat típusmegjelölése Riga-26 (a férfivázas testvérmodell neve Riga-16 volt).
A megnevezések jól mutatják, hogy a később közismertté váló rigai moped-számozás már a kerékpáros időkben használatos volt.
Néhány adat a Riga-26 kerékpárról:
– tömege 17,5 kg
– magassága 1172 mm
– szélessége 532
– első lánckerék fogszáma 46
– hátsó lánckerék fogszáma 19 (a férfivázas R16-nál ez az adat 18)
– gumiméret 622 x 40, vagyis 28” x 1 3”
– fékrendszer elől tuskó, hátul kontra
– küllők száma elől 32, hátul 36 db
– normál, 112 szemes kerékpárlánc
A képeken látható, restaurálásra váró kerékpár 2010 tavaszán került hozzám egy ugyanilyen, de hiányos példánnyal egyetemben.
Eredetileg jópár évtizedig egy békés megyei kerékpárkereskedő feleségének „szolgálati járműveként” funkcionált.
Néhány kisebb „csepelesítés” kivételével eredetinek mondható, a hiányzó alkatrészek beszerzésre kerültek.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.