A riga mopedek gyártását a 1965-ben kezdték meg  a Vörös Csillag (Sarkana Zvaigzne) gyárban, hivatalos nevén: RMZ – Riga Motozykl Zavod (Riga Motorgyár) és a késztermék, Lettország fővárosáról kapta a nevét, arról a városról ahol született. Így lett Riga a neve.

1965-öt írunk mikor megszületett a Riga 1-es típusa. Ezt a születést hosszas vajúdás előzte meg, már az „50-es évek végétől terv született a Szovjetunió legfelsőbb illetékes hivatalában egy kicsi, gyorsan és egyszerűen gyártható kismotor gyártására. Aki emlékszik még az akkori szokásokra, az tudhatja hogy a gépipari termelést (is) felosztották a szovjetek, ki mit gyárthat, mire kapjon engedélyt (nekünk a buszgyártás jutott), és Lettországot „nevezték ki” a kismotorok szülőhazájának. Az elgondolás szép volt, -egyszerű, megbízható kismotorra ültetni a munkásembereket a szocialista államokban és persze a nagy Szovjet hazában. Ma már tudjuk, ez sajnos különböző minőségi/anyagminőségi problémák miatt nem mindig valósulhatott meg (…)

De térjünk vissza a kezdetekhez. A ’65-ig bezáruló időszak a kísérletezgetések, próbálkozások évei voltak a gyár életében. Különböző Dongó és Solex jellegű segédmotoros „hajtányokat” követően létrehozták a Riga 1 nevű mopedet. Külsőre erősen emlékeztetett különböző (nyugat) német mopedek formájára, több modellből is el-ellopva azokat a megoldásokat-formákat, amik  megtetszettek a Szovjet mérnököknek. A motorblokk tervezésénél kicsit gondban voltak. A már létező szovjet gyártású motorkerékpárok (Izs, Ural, Dnyeper, Kovrov, stb) mind nagymotorok voltak, bár ez csak a kisebbik baj. Ezek a típusok gyártósorai javarészt még háborús jóvátételezésként kerültek az Uralon túlra (BMW, DKW, stb), így a ruszkik nem rendelkeztek már meglévő segédmotor és motorblokk tervekkel. Huszárosan ezt a kérdést is megoldották. Mivel már békeidő volt és az akkori Csehszlovákia testvéri országnak számított, nem pakolhatták csak úgy fel a gyártósorokat mint anno a legyőzött németeknél, viszont enyhe nyomás hatására a csehek „önként és dalolva” felajánlották az akkor már javában futó 522-es típusszámon gyártott Jawa Stadion S11/S22 modell motorját, így már volt mit gyártani (licencmentesen) Rigában a Rigákhoz. 🙂

 

Típus kronológia:

Hazánkban 1967 végétől-1968 elejétől kezdték el forgalmazni a már korábban a Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy sikerrel bemutatott Riga 3-as típust. Ez nem volt más mint a Riga 1, már szériaérett változata minimális eltérésekkel, de már széria termelésben. Motorja 49,8 köbcentis, léghűtéses, furat 38 mm, löket 44 mm és 2-2,2 LE teljesítményre volt képes, a karburátor típusa K30 vagy K35. Főbb ismertető jelei: a 19 collos kerekek, szoknyás sárvédő, karbitakaró lemez és csak ennél a típusnál van a szerszámostartónak külön kis ajtaja a váz bal oldalán, a nyereg alatt. A beérkezett mopedek többsége kétszínű fényezést kapott, ritkábbak az egyszínű példányok. Lényegében ezt a típust módosítgatták-fejlesztgették a szovjetek egészen a kilencvenes évek elejéig, a Riga gyár bezárásáig ami 1992-ben következett be. De, ne szaladjunk ennyire előre. 1969-től már gyártották, de hazánkban inkább csak 1970-től forgalmazták a Riga 4-est. Az elődmodell kerekeit lecserélték 16 collosra, a modernizálás jegyében (ezzel el is vesztette a moped a báját) keskenyebbek lettek a sárvédők és a láncvédő, a szerszámokat pedig már csak a nyerget felhajtva lehetett eldugni, a vázba S51-ről S52-re módosult a motordekli felirata. K35-ös a karbi és változott a légszűrő is, az utolsó években a fém hátsó lámpabúra műanyagra cserélődött.

1974-ben megjelent a Riga 12, legszembetünőbb változás a már nem döntve hanem vízszintesen rögzített tank, amin már van márkajelzés. Ezeken a gépeken már csak szögletes műanyag hátsólámpa van és a hengerfej is szögletessé vált. A dekli S57-re változott és a késői daraboknál a légszűrő már a vázból szívja a levegőt.

1979-ben érkezett a Riga 16-os. A pedálokat felváltotta a férfiasabb berugókar, magas „túrakormány”-t kapott, módosult a csomagtartó (már krómozott), az első teleszkópon kicsi gumiharmónika jelent meg, és nagyobb, komfortosabb (de még nem 2 személyes) nyereg váltotta fel a régit. Itt már előfordulhat a K60-as karbi, dekli S58 és ezen a típuson már nagy számban alkalmazták a metálszíneket is, és itt terjed el nagyban a hatszögletű hátsólámpa.

1984-85 a Riga 22 megjelenése. Legfontosabb fejlesztés a tirisztoros gyújtás. Kicsit módosítottak a tankon (két félből összerakva, így vizszintes osztású, aminek a peremén gumikéder fut végig), a deklin pedig V50 olvasható; a hátsó teleszkóp már nem tokozott, látható a rugó, és itt már féklámpa jelzi a mögöttünk jövőknek, hogy ideje fékezni.

1986 fontos év volt a Riga gyár termékeinek évében. Mivel ekkorra már eléggé elhíresültek gyatra minőségükről ezek a kismotorok, a kereskedelem/kereskedők  nyomására a gyár új néven, új tipusokat jelentetett meg.

Riga Delta (RMR24), kizárólag csak egyszínű modellek (okkersárga, spenótzöld és a ritka drapp) teljesen új a váz, az első és hátsó lámpák, a tank amin csak DELTA felirat olvasható az első lámpából kikerült a kilométeróra. A nyereg kétszemélyes és megjelenik a szerszámos oldaldekni, V50 és a végén V501-es blokk, ami már lábváltós.

Ebben az évben jelenik meg a MINI törpemotor is. Többsége kétszínű fényezéssel V50-es, de később V501-es lábváltós blokkal is. Sikeres volt a kezdő motorosok körében, de kevés érkezett hazánkba. Ennek a törpemotornak volt az utódja a Riga Stella szintén törpe méretben, már műanyag sárvédőkkel kocka első lámpával. Az összképet erősen befolyásolta a nyereg alatti műanyag tank.

 

Verhovinák:

Amikor Rigákról írunk, feltétlen említést kell tennünk a Verhovina testvérmodellről. Ezeket Ukrajnában gyártották azonos műszaki alapokon, de hegesztett csővázzal és több krómozással, elsősorban piros és/vagy bordó, bordós árnyalatokban. A műanyagokon gyakran megjelent a MOTO50 felirat is. Ezekről a motorokról az a legenda járta hogy ezek a katonaságnak, futármodellnek készült a Rigák alapján. Késöbb az is olvasható volt hogy ezek a nyugatra szánt exportmodellek és mekkora szerencse hogy itthon is forgalmazzák… Ma már azonban tudjuk hogy egyik verzió sem igaz, de jól hangzanak. 🙂

Hazánkban forgalmazott típusaik: Verhovina 3, 4, 5, 6 és meg kellemlíteni a Karpati mopedet is. Ez szintén ’85-86 környékén került forgalmazásra. Ennek a Verhovina főelemekből építkező mopednek az volt a feladata mint a Rigáknál a Deltának: helyrehozza a vevők bizalmát a motorok iránt. Mint a Deltának,ennek sem sikerült és még kevesebb talált gazdára belőle mint az Deltából.

 

Hazánkban nem forgalmazott típusok, versenymotorok:

Kevesen tudják, de a gyár fénykorában, a hetvenes évek derekán igen aktív volt a motorsportban. Elsősorban pályagépeket építettek a 125-os osztályban (Riga 5S, Riga 15S, Riga 17S, Riga 19S és Riga 11) amik igen sikeresek voltak a Szovjetunió és a Baltikum versenypályáin. Hazánkban ezekből a special gépekből nem érkezett.

Anno hazánkban állomásozó orosz kiskatonáknak köszönhetjük, hogy ma is fellelhetőek a „Bringa-Riga” beceneveken futó gépek. Sok példányt az orosz laktanyákon belül használtak postás és különböző futármotorként (csak egy-két darabbal próbálkozott a hazai kereskedelem, de próbálkozásaik érdeklődés hiányában kudarcba fulladt) és ezeket lehetett „csencselni” a katonákkal.

Két főcsoportba oszthatók:

I.                    Segédmotorként árult hajtómotorok (mint a magyar Dongó, de nem dörzshajtásos), amik rendszerint orosz kerékpárokba kerültek beépítésre, szettben volt kapható apró kis benzintankkal, gázkarral, stb, esetleg erősített bringavázba is megtalálható. Voltak „zsákhengeres”, -hengerfej nélküli típusok is, ezek a korábbi szériákhoz tartoztak.

II.                 A gyárban készített (Pl.: Riga 7, Riga13) szintén ilyen jellegű de kicsivel erősebb és modernizált formájú segéd hajtómotorok. Itt már talán jobban motor formátuma van a dolognak: évjárattól függően Riga 3 vagy Mini riga benzintank, elöl komplett Riga teleszkóp, de még mindig kerékpár váz és a kerékpároknál jóval nagyobb kerék/fékagyak a kerekekben, stb.

Mindkét csoportból hazánkban kevés található.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.