Ahogy igértem, hét végén foglalkoztam egy kicsit a mocival. Készítettem is pár képet Róla és bocsi, de magamról is bár lehet, hogy ez utóbbiakat nem kellene elküldenem. (Dehogynem – a szerk.)

A Mini Rigám (Rigáink) története röviden:
Építésvezetőként dolgoztam egy kis családi cégnél és a tulaj váratlanul jelentősebb jutalmat adott egy jól sikerült munka befejeztével (ekkor 1991.02.11-e volt!). Hazafelé menet az akkori Marx téren lévő Shell-Interag áruházban megláttam, ott csillogott két tök egyforma Mini. Akkor hirtelen a magam összes gyerekkori vágyát kielégitendő úgy döntöttem, nekem az egyik kell. De röktön eszembe jutott a 9 éves fiam is. Mi lenne ha neki már nem kellene felnőtt koráig várni a motorozás élményére? Hát akkor úgy gondoltam, elviszem mind a kettőt.

Így is lett, azóta a család megbecsült tagjai. Bár a felnőtté cseperedett “srác” most külföldön dolgozik, de én életszerűen járom az országutat főleg a Duna-kanyarban. A Rigával az évek során magam ismerkedtem meg. Magam is bütykölgetem, de pl. még a motorblokk szétszedéséhez nincs elég bátorságom. Talán ha Ti adtok egy kis lelkesítést, belevágok a dologba. Olyan 7e km-t fotottak a Minik különösebb gond nélkül. Lehet, hogy van több problémája ezekneek a kütyüknek bizonyára Ti többről is tudtok, én egy neuralgikus hibájával küszködtem sokat, ez pedig a gázadagoló markolat és bowden kapcsolata. Megoldottam. Az, hogy hidegen azért nem indul mert hideg megszoktam. Azt is hogy melegen pedig azért kell rugdosni mert meleg az sem okoz már meglepetést. Összeségében elégedett vagyok és most már nem válnék meg tőle. A másik Minit időnként beindítom, megyek vele egy-két kört és leállítva várja a gazdáját.

Szóval visszatérve a képekre, láthatjátok, hogy korban messze kilógok az átlagból. Arról nem beszélve, hogy ilyen koros pasasként nem igazán mutathatok egy ilyem apró fickós csikón. Épp ezért kerülöm a nagyvárosokat, Pesten már régen jártam vele, bár tőzsgyökeres zuglói vagyok. Hát röviden, vagy talán hosszúra sikeredve ez a mi történetünk.

Köszönöm a figyelmet és ha befogadtok, segítsetek eligazodni közöttetek, és persze megérteni. Gondoljatok arra, hogy mindenki lesz egyszer öreg motoros. A kubéletet, ha lehetőségem lesz rá komolyan képzelem, és ha szükségetek van munkámra szívesen részt veszek amiben csak tudok.
Nem tudom, van-e valamilyen tagosítási folyamat és ha ennek során úgy gondoljátok, hogy magatok közé vesztek akkor tagdíjat is (nem tudom mennyit) természetesen vállalom, hiszen szerintem egy ilyen önszerveződés fenntartásának vannak költségei, azt pedig valahonnan elő kell teremteni. Majd ezekre gondolom úgy is válaszoltok.

Üdvözlettel
Kubik Gábor más néven: maros
06/20 989 1310

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.