Kedves Rigás barátaim!

Azt hiszem a mai nap eseményei után teljesen át kell gondolnom a motorozással kapcsolatos eddigi elképzeléseimet. Három olyan gyáli legényt ismertem meg akik ugyan olyan természetesen gurultak a találkahelyre mint ha egy nyári vakációra készültünk volna. Semmi izgalom a hideg miatt, pöcre induló motorok és sugárzó magabiztosság. Cingi, aki jóval messzebbrol jött, át volt kicsit fázva de ot sem kellett bíztatni. István pedig – akit a nyári hónapokban szinte sosem láttunk motoron,hasonló jókedvvel csatlakozott a csapathoz. Én szégyen szemre – túlzott óvatoskodásból – nem Rigával mentem hanem a Transporterrel arra készülve, hogy elcsúszás, vagy bármi miatt esetleg menteni kell és így kisérojük lettem a 35 km-es úton. Két megállást (nem az útszéli nénik miatt) azért jó volt beiktatni, kellett az a meleg tea. Az út nyálkás volt, de sok szakaszon lefagyott jégbordák. A teljesen havas útszakaszok sem okoztak problémát, nem csúszkáltak a kemény szovjet gumik. A tempó teljesen olyan volt mint egy nyári túrán.
Kicsit szégyeltem magam ahogy mentem a négy keréken a fiúk után, és a videózás mellett volt idom elcsodálkozni azon, hogy ez a három fiatalember kezdeményezése milyen példamutató dolog. Képzeljétek el, a körút megtétele után Cingire még vagy 25 km várt Kistarcsáig. Felajánlottam, hogy elviszem egy darabon, de úgy belemelegedett(!!), hogy maga indult neki. Szóval kedves télire leállított motorú, lezsírozott otthoni motorjaitokat símogató klubtársak. Példát vehetünk ettol az öt fiútól.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.