Kaposvári Rigás Találkozó 2011. június 24-25.

A jól sikerült velencei klubtalálkozó bátorította fel a Riga Klub azon tagjait akik rá akartak ismételni a tókerülo futamra és egy újbóli közös együttlétre vágytak. Ezt az álmot Torma Laci szervezése révén sikerült még júniusban valóra váltani. Rossz idojárási elojelek ellenére a kétnapos találkozón egy alkalommal sem áztunk el. Nem kellett esoruhába öltözni és miután kánikula sem volt, a körülmények ideálisnak mutatkoztak.

Több ígéret és bizonytalan jöveteli szándék miatt Laci Kaposvárott az utolsó percig nem tudhatta hányan leszünk. Igen, ez a gyönyöru öt dombra épült város a budapestieknek kissé messze van ezért felajánlottam, hogy jelentkezési sorrend szerint helyet adok a T4-ben motoroknak és gazdáiknak. Végül is ily módon hárman, Bíró 73, Németh Gy és jómagam, Pécsrol Szraga, Kaposvárról illetve a környékérol pedig további 5 klubtag jelentette a résztvevoket.

A találka a szálláshely mellett szombaton, kora délelott volt. Örömmel üdvözöltük egymást, többségében olyanokkal, akiket korábban csak a fórumról ismertünk. Befutott Dongóplussz és a fia egyedi építésu gépeikkel, amelyek elso látásra kedvenceinkké váltak bár a kerékpárból kialakított járgány teljesítoképességével így elso látásra voltak fenntartásaink. Mint utóbb kiderült ezek teljesen megalapozatlanok voltak, ráadásul az állunk akkor esett le amikor a spontán kialakult gyorsasági versenyen otthagyott mindannyiunkat. (errol a száguldozásról még lentebb teszek említést.)
Tehát sátorverés és Torma Laci jól kidolgozott kétnapos programjának elso eseményeként rögvest motorra pattantunk és tiszteletkort tettünk Kaposváron, a belvárosban, a legszebb tereken nézelodtünk és fényképezkedtünk. Laci még azt az ódon, de szépen helyreállított épületet is megmutatta ahovl a középiskolába járt. Itt is mint már megszoktuk, sok érdeklodo és szimpatizáns vett körül, bárhol is álltunk meg. A város után irány dél, a Zselici Természetvédelmi terület ahova csak úgy tudtunk mopedekkel belépni és áthaladni, hogy Laci ehhez elozetesen írásos engedélyt kért. Csodálatos vidék! Jobra balra tekergettük a fejünket miközben jól ismert füstkibocsátásunk miatti lelkiismeretfurdalással is küszködtünk. Még szerencse, hogy szeles ido volt ezért a madár- és növényvilágban remélhetoleg nem okoztunk maradandó kárt.
Ez a csodás vidék ás álommotorozás szigetváron érte el a végpontját ahol szintén városnézés majd egy finom ebéd és kellemes beszélgetés után el kellett búcsúznunk Szragától, azaz Gergotol aki a továbbiakban nagyon hiányzott a csapatnak.
A visszautat Torma Laci úgy tervezte meg, hogy a legszebb tájakon haladjunk. Véletlen úgy hozta, hogy egy széles tisztáson éppen repülomodelleket készültek röptetni. A propelleres, rádióirányítású kisgépek szájtátott bámulása közben azon gondolkodtunk, hogy férfiember nem igazán tud meglenni hobby nélkül.
Újból Kaposvár ahol olyan muszaki problémát kellet elhárítani amely elég szokatlan a túrázásaink történetében. Az én – Bíró 73 által megült – 16-osom hátsó villatartó csöve lazult meg. Ekecs, az íjászati programját otthagyva segítokészen biztosított technikát. Motorblokk ki (6 perc alatt), hegesztés, blokk vissza. És így 20! Percnyi idoráfordítással sikerült hátunk mögött tudni e nem mindennapi problémát.
Este egy kis tóparti sörözés és beszélgetés majd a legegyszerubb osi tisztálkodási módszert választva, a tóban megfürödtünk. (csak a bátrabbak és a kevésbé szégyenlosek ugyanis a fürdogatyáink nem voltak nálunk)

Másnap, a programot illetoen volt egy ki bizonytalanság. Ezt pedig az okozta, hogy Feri10 elozo nap meghívott bennünket kisbajomi tanyájára azzal a célzattal, hogy nézzük meg, késobbiekben túracélpont illetve bázis lehetne. Volt aki – valószínuleg az elottünk álló zsúfolt vasárnapi programra gondolva – nem szívesen indult neki, de a többség úgy döntött, irány Feri tanyája. Ez kb. 2 szer 35 km mopedolás. Elotte még látogatást tettünk Torma Laciéknál is, megcsodáltuk a aligkilométeres Deltáját és Verho 3-asát. Ja és a legfontosabb, kicsi fia legnagyobb örömére hol egyikünk, hol másikunk motorjára felülhetett. Kedves feleségétol még kaptunk sok friss, nekünksütött pogácsát a hosszú útra. Szerintem, jó, hogy a kisbajomi kitéro mellett döntöttünk, mert különben nem lettünk volna részesei egy olyan, spontán kialakult gyorsasági versenynek, amilyent nem csak én, hanem még a többiek sem éltem át a klubmotorozások során. Adódott egy több kilométeres, széles, de gyérforgalmú egyenes útszakasz. Szépen ballagunk, egyszer csak hátul mozgolódás és váratlan kilövések. Hát ezt nem lehet kihagyni, egymás után bújt ki mindenkibol a pajkos kisgyerek énje és csak azt vettük észre, hogy az egész csapat csutkagázzal száguld, elfoglalva az út teljes szélességét. Kilométereken keresztül a tankra ráfeküdve egymást elozgettük aszerint, kinek mennyit tudott a motorja. Itt aztán nem gondolt senki bejáratásra, melegedésre, semmire, csak a száguldásra.
Olyannyira élveztük, hogy mikor nagy nehezen megálltunk, új starttal megismételve videóra is vettük. Alig tudtuk a végén visszafogni magunkat, de azután csak sikerült és szépen begurultunk Feri tanyájára. Nem sokat tudtunk idozni, mert Ekecs egy kis íjjászkodásra várt bennünket Dombóváron (innen kb 70 km) de még útközben megnéztünk egy hazánkba letelepedett, kiváló olasz motorgyujto hihetetlen gazdag, hozzávetoleg 250 db-ból álló motorgyujteményét is.
Nincs lehetetlen, mindent látni szeretnénk és ha eroltetett menetben is, de sikerült. A forszírozott tempó miatt a számítottnál nagyobb volt a fogyasztás, többször tankoltunk, mert elszámítottuk magunkat, de átszívni azért nem kellett. Nem részletezem, hányszor álltunk meg apróbb hibák miatt. Ezek már- már szervesen hozzátartoznak a túráinkhoz és nem is zavarnak különösebben senkit. Megértoen megvártuk egymást, a szokásos mindenki segíteniakarása megnyugtatóan jó érzés ilyenkor. A szögeket és egyéb gumirongáló dolgokat viszont sikerült midannyiunknak elkerülni.
Ekecs segítségével – aki akarta – megtanulhatott bánni az íjjal. Magam is itt vettem a kezembe eloször ezt a harci szerszámot. Köszönet neki mindezért.
Felpattantunk a gépeinkre és eszeveszett száguldással visszarobogtunk Kaposvárra.
Sátorbontás, csomagolás és ilyenkor a legszomorúbb dolog, elbúcsúzni egymástó annak tudatában, hogy ki tudja, lesz-e második Kaposvári Rigás Találkozó………?

Köszönet vendéglátónknak, Torma Lászlónak a Találkozó kigondolójának és szervezojének ezért az élményekkel teli két csodás napért.

Üdv,

maros


Error type: "Bad Request". Error message: "Bad Request" Domain: "usageLimits". Reason: "keyInvalid".

Did you added your own Google API key? Look at the help.

Check in YouTube if the id PLWr1kxG43ym632SclWfFph-AKjqP7ZVo_ belongs to a playlist. Check the FAQ of the plugin or send error messages to support.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.