MEGCSINÁLTUK! MEGCSINÁLTUK! MEGCSINÁLTUK!

Üdv Rigás társadalom!

Jöjjön akkor II. Bélapátfalvi Motoros Túránk összefoglalója, élménybeszámolója:

30-án hajnali 4 órakor a megbeszéltek szerint érkeztem meg Kipéhez, mivel 4-esem ideiglenesen nála pihen. Már az utca sarkáról láttam,hogy Mr2t zöld Minije is le van parkolva a kapu elott, de Mr2t sehol!? Nem kellet sokat keresgélnem, mert közelebb érve láttam, hogy motoros társam békésen szundikál ideiglenesen elkészített vackán a motorja mellett! Kipe is felkelt, hogy hivatalosan is elindítsa a túrát és elohozta garázsa mélyérol a motoromat.

Röffentettünk és negyed ötkor elindultunk, hogy meghódítsuk Bélapátfalvát. Háromnegyed ötkor érkeztünk az Örs vezér tér mellett lévo Shell kútra, ahol Guriga Minije már ott parkolt o maga meg békésen szürcsölgette reggeli kávéját és már alig várta az indulást. A kutasok néztek, ki ez a három elvetemült sárgamellényes 20 kg-os hátizsákokkal, mopeden? Nem is tétlenkedtünk sokat, hanem nyeregbe szálltunk és irány az elso checkpoint Hatvan irányába.

A motorok gond nélkül hasították a huvös májusi levegot és 35 km/h sebességgel faltuk a kilométereket. Pestet elhagyva jött az elso megmérettetés, a hosszú emelkedo. Úgy látszik ez nálam már csak így lesz, ismét elvéreztem mert amint 4-esem meglátta az emelkedot azonnal meghátrált. A többiek még gyorsultak, mikor én már lassultam. Sikerült leküzdeni a dombot és haladtunk tovább. 7-8 óra között érkeztünk a szokott helyre a hatvani MOL kútra, ahová kijött elénk Ujvári István rigás társunk és elkalauzolt bennünket szüleihez, ahol meleg teával és finom kávéval vendégelt meg minket. Anyukája sütött nekünk Mini sütikuplung alakú süteményeket, amelyek nagyon finomak voltak! Köszönjük a vendéglátást, minta értéku vendégszeretetben lehetett részünk! Mielott tovább mentünk volna, István megkérdezte, szükségünk van e valami alkatrészre, mert oda tett néhány db cuccot, majd felnyitotta Opelje csomagtartóját…

Hát gyerekek! Komplett blokkok, kerekek, kuplungok… minden! Legalább három Rigát össze lehetett volna rakni a sok alkatrészbol! Szerencsére a kötelezo olajfolyáson kívül semmilyen meghibásodással nem küszködtünk, így 8 óra körül indultunk tovább. A tempót egyenesben én diktáltam a nagy Rigával, majd jött az emelkedo, akkor a Minik mentek elore. Ez a technika jellemezte az egész túrát. Útközben minden rendben zajlott kisebb pihenot beiktatva érkeztünk meg Pétervásárára Biró “biro73” Laci barátunkhoz, ahol már ott volt fiatal rigás társunk Váradi Balázs is frissen elkészült Minijével. Lacinál összeállt a team! Ittunk egy üccsit, majd megcsodáltuk Laci Riga-gyujteményét és öreg rádió és TV “múzeumát”, majd újult erovel immáron 5-en útra keltünk, hogy megtegyük a túra befejezo 40 km-ét.

Háromnegyed tizenegykor indultunk és fél egyreértünk Bélapátfalvára a találkozó helyszínére. Gyozelem, mert minden hiba nélkül teljesítettük a 174 Km.-ert! Berci (Bertalan Péter) a Bélapátfalvi Motorosok elnöke, kedves barátom egy üveg kerítésszaggató pálinkával fogadott minket és azonnal tájékoztatta a találkozó vendégeit, hogy a Rigások megérkeztek! Felemelo érzés volt 5 motorral bemotorozni a nagyszínpad elé és méltó fogadtatásunk nem maradt el! Elmondta, honnan és mikor indultunk, milyen motorokkal érkeztünk és örülünk,hogy itt lehetünk. Taps és ujjongást követoen a mikrofonba felbogettük motorjainkat és csodálatos volt ahogy a festoi környezetben a Bélko-hegy lábánál visszhangzott a szovjet jármuipar szubkultúrájának utánozhatatlan hangja! Váradi Balázs Minijének dudája fülrepeszto volt és a füttykoncert sem maradt el.

Ezután megtekertem a pálinkás üveg nyakát, mely körbejárt és kezdetét vette az önfeledt szórakozás az ország több száz motorosával, akik büszkén mondhatom egyenrangú partnerként viszonyultak klubunkhoz! Jelentem, a magyar motoros társadalom szerves része vagyunk! Pedig kategória különbség azért van. Ezt követoen elkezdodtek a vetélkedok. Neveztünk üllohajító versenyre, tekintettel arra,hogy elmaradt a Riga blokk hajító verseny (az egészet elindító tavalyi fogadás eredményeképpen, miszerint ha Rigával érkezünk Pestrol a találkozóra, akkor abban az évben nem lesz Rigablokk-dobálás – ezért kell minden évben nekivágni – a szerk, azaz poteka) kamion húzó versenyre, valamint söröshordó emelo versenyre! Nem vallottunk szégyent, a középmezonyt uraltuk a vetélkedok során.

Nagyon jól éreztük magunkat, a pálinka is fogyott rendesen és átérezhettük a rendezvény hangulatát és sajátosságait. Sátrainkat felállítottuk és bíztunk benne, hogy vízállóak, mert az eso lába folyamatosan lógott a levegoben. A csapat pillanatok alatt összekovácsolódott, elvégeztük a motorok gyors szervizelését és ráhangolódtunk az estére. Sajnos Váradi Balázs Rigás társunknak el kellett mennie a közelben lévo osztálykirándulásának helyszínére, így 4-en maradtunk. Kis ido múlva hívott telefonon, hogy mentést kért, mert bejáratós Minije valószínu szimmeringes lett és feladta a túrát. Az estét beszélgetésekkel, ismerkedéssel és koncertek hallgatásával töltöttük, addig még el nem érkezett az öreg jármuvek versenye. Itt felsorakoztak veterán BMW-k, Uralok, Pannoniák, Honda is volt és természetesen MI sem maradhattunk ki a sorból! A 4-esem ill. Laci 16-osa került kiállításra. A gyoztes egy Pannonia ill. egy Ural lett, de mi sem szégyenkezhettünk! A musorvezeto minden motorhoz odament és mikrofonjával megmutatta annak hangját! Mikor hozzánk ért mondta Lacinak, hogy had halljuk a Riga hangját! Erre Laci húzott egy kövéret és a szép ezüst feju mikrofont úgy tele vágatta olajjal, hogy az tiszta fekete lett!

Utána én következtem! A kötelezo hangpróba után felismertem az egyszeri és vissza nem téro lehetoséget, miszerint a színpad elotti beton vizes agyagos volt. Éreztem, – a páleszt is – ezt nem hagyhatom ki! Egyes, padlógáz és három Mad Max kör a több száz vendég gyurujében, majd egy keréken ki a körbol! Óriási ováció, tiszta sár és agyag lett mindenki óriási volt! Este az OSSIAN koncertezett és sokat beszélgettünk más motorosokkal. Guriga megitta egy mezokövesdi motoros Farkas Máté összes kobambiját és Mr2t-vel az összes rocker lánnyal csocsóztak. Az éjszakába nyúló bulinak 2 óra körül lett vége! Ekkor nyugovóra tértünk és élveztük a Tesco sátor és hálózsák elonyét a magam részérol úgy fáztam mint a vadászkutya!

Reggel keserves ébredésünk közepette nem maradt el a szakadó eso sem. Málháztunk és egymás pillantásából láttuk amit mindannyian tudtunk; ez egy embert próbáló visszaút lesz a túra záró akkordjaként. 9 órakor már tiszta vizesen indultunk el a találkozó helyszínérol. Mr2t ernyos sisakjára ragasztott hegeszto szemüvege különleges elszántságot sugárzott. Mintegy 15 km-re Pétervásárától Mr2t Minije elnémult. Mi történhetett? Kifogyott a benzinje… Közelben benzinkút egy deka sem, így alternatív megoldáshoz folyamodva, átfejtettünk üzemanyagot Guriga Minijébol! Mr2t egy kis árokba tolta a Minit Guriga meg mellé és ejto tartály módjára átfejtettük a szörpöt, majd irány tovább! Fél tizenegyre érkeztünk meg Pétervásárára Laciékhoz, de mintegy 300 méterre az én benzinem is kifogyott! Teljesen ronggyá voltunk ázva. Kedves felesége vendégül látott minket egy finom rántottával és a tea meg a forró kávé sem maradt el! Ránk is fért, mert ugye másnap, meg az eso meg a 20 kg málha! Kész voltunk pedig még csak 40 km-ert tettünk meg.

Dél körül indultunk tovább. Úgy terveztük, hogy 25 km megtétele után pihenünk, így Bátonyterenyén egy benzinkúton pihentünk meg. Rengeteg víz folyt ki a ruházatunkból és a kutas lányok csak kamilláztak, kik ezek az orültek? Kávé üccsi és folyt! Igen, folyt a víz rendesen meg folytattuk utunkat! Elhatároztuk, hogy megállás nélkül Hatvan! Egy pihit beiktattunk, de sikerült és ami a fontos hiba nélkül teljesítettük a távot. Újvári István immáron másodszor vendégül látott bennünket és a kuplunglamellából megettük a maradékot és felfrissültünk a finom forró teától amit anyukája készített nekünk. Egy bevonulós videó is készült.

Ezt követoen 16 órakor utolsó támadásra indultunk, hogy megtegyük azt a cirka 50 km-t. Útközben nem álltunk meg. Nekem a világításom ment el, Guriga a Mini hátsólámpáját hagyta el, de amúgy semmi probléma nem volt útközben! Az Örs vezér téren váltunk külön és a túrát Kipénél este fél hétkor fejeztem be! Nagyon jól éreztük magunkat és ezúton szeretném megköszönni minden rigás társunknak aki részt vett a vállalkozásban, valamint Ujvári Istvánnak és kedves családjának, Biró Lacinak és kedves családjának a segítséget és vendégszeretetüket, mert nélkülük sokkal nehezebb lett volna teljesíteni ezt az embert próbáló túrát! Köszönet Kipének, Mr2t-nek, Gurigának, Váradi Balázsnak a tevoleges részvételért a túrában illetve mindazoknak akik szorítottak értünk és lelkiekben is velünk voltak! Jövore újra megpróbáljuk, és remélem kedvet kapnak mások is akik elkísérnek minket erre a gyönyöru, festoi környezetben lévo Bélapátfalvára!

Üdv,

Rubens

Jelenleg 4 galériát tekinthettek meg, íme:

P1000824

Rubens képei

P1000876

Újvári István képei

P1000915

Váradi Balázs képei

P1000842

Bíró László képei

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.