vili9B

A nagyon várt túra első napja nagyon korán kezdődött a csapat számára. Hajnali háromnegyed ötkor gyülekeztünk a budapesti Allee bevásárlóközpont előtt, ahol a gyér forgalomban el-elhúzó autósok nem is gondolták, hogy itt valami nagyszabású dolog készül.

Ez a nagyszabású dolog először egy sima hátsófékbovden-cserének tűnhetett felületes szemlélők számára, mivel Kipe R3-asán a fordítva beszerelt távtartó a fékhatás azonnali megszűnését eredményezte (így jár aki az utolsó éjszaka holtfáradtan, pislákoló lámpa fényénél kapkodva javít féket – Kipe) ami a díszként fungáló elsőfékkel együtt nem sok jót ígért az előttünk álló Budapest-Levél-Sigdmunsherberg-Levél-Budapest távra.

 

 

 

 

 

 

A műtét sikerült, így a nehezén túl is voltunk, már csak az aznapi 170, illetve a hétvégére 750 km volt hátra. Időközben Bíró Laci is befutott a kísérőautóként befogott OT-s Kispolszkival, amelyre persze méterre pontosan ugyanez a nagy út várt és 1-1 tartalékblokk a legrosszabbra készülve. Megnyugtató háttérrel indultunk el és profi felvezetéssel hagytuk el a várost. A fővárosi indulásnál társunk volt még Balázs is a robogójával (veterán motorral jött volna végig velünk, – de ember tervez, Isten végez – nem tudott jönni a túrára ezért csak egy gyors villámlátogatást tett és motorozott velünk egy laza ötvenest, kilométerben) valamint Köllő Zsolt és csapata.  Zsoltéknak roppant hálásak vagyunk és rendkívül élveztük a motoros felvezetésüket. Profi munka volt – elöl a robogó, hátvédnek a villogós Vw Transporter, mint a kés a vajon, úgy haladtunk át a fővároson keresztül, majd egészen  Pest megye  határáig kísértek minket.

 

 

 

 

 

 

A város elhagyása nem ment zökkenőmentesen, a minden túra elején kísértő “sokat állt motor”-szindróma most is felütötte a fejét. Kipe 3-asa eléggé melegedett, ezen több kenőolajjal, valamint a karbitakarók és a gyújtásfedél leszerelésével segítettünk. Egyrészt aggodalommal töltött el mindenkit, hogy mi lesz itt a 40 fokban hegynek felfelé egy idegen országban, ha a reggel 6-kor uralkodó meglehetős hűvös biatorbágyi klíma már sok neki? Másrészt eddigi tapasztalatunk alapján minden hosszabb túrán az elindulás után jött néhány megoldandó probléma, aztán valahogy mindig meggyőztük a motorokat, hogy merre van az előre.

Ezúttal is így lett; ahogy a kilométereket hagytuk magunk mögött, úgy ritkultak a kényszerű megállások. Az öreg R3-as és a többi motor is egész jól bírta  hőségriadós kánikulai negyven fokos hétvégét. Persze egyelőre nevetségesnek érződött 20-30-40 km megtétele után arra gondolni, hogy mikor fogunk megérkezni mai szálláshelyünkre, az 1-es úton nem sokkal Hegyeshalom előtt lévő Levél községbe, a Heléna kempingbe.

Aztán jött Vértesszőlős, Tata és Tatabánya és a gépek egykedvűen zümmögtek tovább. Komárom előtt azonban Maros megpakolt 16-osán a hátsó kerék elképesztő imbolygásba és oldalkúszásba kezdett: feladta a küzdelmet a kerékcsapágy. Hozzá kell tenni a technika védelmében, hogy a kerékben kosarát magából kilehelő csapágy még a nyolcvanas évek elején kerülhetett a kerékbe (talán a zsírral együtt) a Riga Motorzykl Zavod Brivbas Gatve utcai épületében. A gondot az okozta (volna), hogy mindössze egy db tartalékcsapágy állt rendelkezésre, pedig valószínűsíthetően sztereóban költöztek a csapágyak az örök gépzsírmezőkre. A komáromi Honda-kereskedés volt az egyetlen motorbolt a környéken, ahová behaladtunk alkatrészt keresni. Alkatrészt ugyan nem tartottak eladásra, de Laci, a kereskedés tulajdonosa addig túrta a szervizt, míg nem talált nekünk egy darabot, így megtörténhetett a műtét Bíró Laci által Poteka asszisztálásával, míg a többiek Laci veteránmotor-gyűjteményét tekintették meg.

Győrbe érve két feladatunk is akadt: Jocinak egy helyi kollégája hozott egy 15-ös első lánckereket a Simsonra, mivel a választott áttétel túlságosan rövid volt még a Rigák tempójához is, illetve Poteka motorján a sebváltóbovden adta meg magát a csúcsforgalomban, így innentől a váltókiosztás úgy nézett ki, hogy alul kettes, felül kettes és középen is kettes. Érzésre 46 db piros lámpa (kinyomott kuplunggal gázrángatás, majd lefulladás, zöldnél betolás, lassú gyorsulás kettesben, majd lendületből megérkezés a következő lámpához) után megérkeztünk egy, némi árnyékot adó kapubejárathoz, ahol megtörtént a bovdencsere (természetesen minden létező bovdenből volt nálunk tartalék).

 

 

 

 

 

 

Győr után kezdtük elhinni, hogy lesz ebből valami, legalábbis megérkezhetünk Levélbe. Küzdöttünk a hőséggel, a forgalommal és helyenként az út minőségével is. Az egyetlen pillanatra menet közben leürülő nagykarbi Poteka 22-esén (míg tartalékra állította) azonnal felforralta a benzint, mivel azonnal túlhevült üresen. Többször újjászülettünk a keményen hajtó kamionoknak hála, akik eléggé nagyvonalúan kezelték a követési távolság, oldaltávolság és a KRESZ fogalmait is, tényleg mindenáron akartak előzni, még ha ez az ár gyakran majdnem rigás életekben is kifejezhető volt. Gyurival pedig egészen szürreális dolog történt, elhagyta a tanksapkáját valamelyik életveszélyesen felmart szakaszon (a kitaposott nyomvályút jellemzően felmarással “javítják” idehaza) valahol Levél előtt.

Aztán egyszer csak megérkeztünk; a jóég sem tudja, hogyan, de átszakítottuk a célszalagot egészen emberi időben ahhoz képest, hogy végül két órával később indultunk el és nem igazán siettünk. Sátorverés után a kemping éttermében beszéltük meg az élményeket és tüntettünk el rettentő mennyiségű sört és ételeket – előbbiben főleg Poteka, utóbbiban Bíró Laci jeleskedett.

Szó esett még a másnap ránk váró újabb 170 km-ről, ami némi gondolkodás után 194-re növekedett: az útvonalak böngészése nyomán kiderült, hogy jobban járunk egy hosszabb, de egyszerűbben követhető és talán domborzatilag sem annyira durva útitervvel. Ha csak eggyel kevesebbszer tévedünk el, már megérheti az a plusz  egy órányi motorozás. Holnap csak kiderül – biztattuk egymást félig-meddig magabiztosan. Félúton járunk, de a java csak most jön egy idegen országban, ismeretlen tájon, ahol azt sem tudják, mi az a Riga és azt meg pláne nem, hogy miért nincs rajtuk semmilyen rendszám.

 

 

 

 

 

 

Holnap kiderül, hőseink eljutottak-e a sigmundsherbergi 2. Keletijármű Találkozóra az Első Osztrák Motorkerékpár-múzeumba. A második nap képes beszámolója holnap este a riga.hu-n olvasható!

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.