Amit én tennék hozzá a történethez, az a gépek előtti elismerés, na persze azoké is akik tekerték a gázt, de most néhány szó a technikának !!!
A legöregebb vas 43, a legfiatalabb 20 év körül volt. Ami műszaki hiba felmerült, az a RigaPeti Simson-Rigájának (Siga)lánc és bowden problémája (APRÓSÁG) valamint Németh Gyuri 1 db gyertya slussza (SZINTÉN AZ)…ami majdnem megszivatatott minket, mert kitekeréskor kiderült a hf-be alig volt már menet valami oknál fogva, lehet nem is akkor keletkezett ez a bibi, de egy hézagoló karikájától megfosztott gyertyát sikerült úgy betekernünk hogy fogta vagy másfél menetnyit, így ez a próbléma is megoldódott. Ennyi !

Mindezt egy közel 100 km-es túrán (attól függően ki merről érkezett, nekem a googli tervező szerint 117 km volt a táv, mint utólag meglestem a neten) olyan szakadó esőben, amikor már a 104-es busz kürtje sem tudja kinyitni a száját a sok víztől hogy üdvözölje a Rigásokat, amikor az eső vízszintesen esik és mopedes azt sem tudja hogy a 40 körüli tempóban melyik pocsolyát válassza : a 2 esetleg a 4 négyzetméterest, mert kikerülni nem lehet a 2×2 sávos úton, forgalomban, mindezt úgy hogy ki sem lát a vízcseppes plexi mögül… a megállások alkalmával meg első dolgunk volt hogy a kabátból és a motoros kesztyűből kicsavarjuk a vizet. Én mikor hazaértem, letámasztottam a ’67-es hármasomat és úgy ahogy voltam, csurom vizesen, sisakban ázott, vízzel teli hátizsákkal (mint valami nagy kövér teknősbéka) kétszer térdre borúltam és meghajoltam a riga lábainál 🙂

…a mopedek lovasainak meg külön elismerés, férfias munka volt !

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.