A motort 2004 nyarán vásároltam, egy barátomtól (Krisztián). Eleinte nem állt komoly szándékomban megvenni a motort, csak viccből kérdeztem: – Nem adod el egy ezresért? a válasz: – Nem, de ezerötért igen! Másnap, zsebemben a hatalmas összeggel elindultam Krisztiánhoz. A motort nagyon meg sem néztem, kifizettem és indultunk hozzánk, a volt gazdája segített hazavinni (kézben), mert a főtengely nem mozdult, és sebességből sem tudtuk kivenni a bowden hiánya miatt. A cipelés közben mondta el a motor történetét:
– A Verhovinát 1978-ban vásárolta első gazdája, hazavitte az áruházból és másnap meghalt. A motor nem mozdult többet 2003-ig. Ez alatt a 25 év alatt a szomszéd Riga és egyéb motortulajdonosok a motor könnyen mozdítható részeit elkunyerálták.
Nem volt meg az első lámpa, a komplett gyújtás, gyújtásfedél, trafó, karburátor, egyik oldaldoboz, benzincsap, tanksapka, hiányzott az összes kormányszerelvény és bowden.
Mindegy majd összejön hozzá minden egyszer! -mondtam.
Kicsit lepucoltam a krómok gyönyörűen csillogtak, a gumik szőrösek voltak és repedésmentesek, a hengert felöntöttem gázolajjal, – hatott a szer, másnapra szépen forgott a főtengely. Később élőkerült az első lámpa, benne a kilométeróra, ami !7.5 km- t !mutatott.
A motorból hiányzott még a gyertya és az olajbeöntő csavar, ezért jobbnak láttam szétszedni és átpucolni az egész blokkot. De nem volt gond, tiszta volt belül, ezért megmaradtak a gyári csapágyak. A főtengely is csak a hengerfalon lévő kosz miatt szorult. A henger olyan volt, mint az új, a hónolás is mintha most készült volna. A fékeken sem volt semmi kopásnyom.
Így valószínűleg tényleg csak 7.5 km-t futott a motor.
Még azon a nyáron sikerült összeszedni a hiányzó alkatrészeket ismerősöktől, veterán börzékről és a MÉH telepről. Talán most már ha nem 100 de le legalább 98%-ban eredeti a motor. Eddig talán 150 km-t tettem meg vele. Csak a nyári 30 C okozott kisebb gondot. A 40 km/h-s tempó a legkényelmesebb, végsebessége 55km/h.(IFA-t már előztem vele!)
Most letisztítva alussza álmát a garázsban testvéreivel, akik: Simson S53 CX (1992), Simson SR 2 E (1963), Pannonia T1 (1963), Pannonia P10 (1969), Pannonia TLB, Cagiva Elephant 125 (1995), Komar1 és még jópáran vannak akik várják a feltámadást.

Nagy Imre
2005. 12. 22.

nagyimip10@freemail.hu

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.