Az iskolám Erdélybe ( Lövéte ) szervezte a kötelező nyári gyakorlatot és kitaláltam, hogy az oda-vissza nem 2000km-es utat motorral teszem meg ( üljek buszra? – Ááá ).
Az útra szó szerint hónapok óta készítettem a motort, mire eljött a vasárnap délutáni pillanat: felpakolva a motor, indulás! Először elmegyek Miskolcra egy barátomhoz, aztán Arad és tovább. Miskolcon egy telefonálás után tárgytalanná vált az erdélyi cél, mert megtudtam, az én kötelező gyakorlatom jövőre lesz! Jó, mondjuk ezt a részét nem szerveztem agyon …
Viszont már volt itthonról két hét kimenőm, lett egy kis pénzem is, a motor is OK, be voltam indulva, valahova akkor is elmegyek!! – Így hát az éjjel közepén egy benzinkúton vettem egy Európa térképet. Az európai nagyvárosoktól némileg eltántorítottak az útban lévő hegyek ( mégis csak kismotor ), meg amúgy is az imádott Riga mopedjeimből fakadóan Riga megnézése már régóta fúrta az oldalamat.
Akkor menjünk Rigába !!! Tiszta sor : Kassa, Warsó, Kaunas – Litvánia és Riga – Lettország. Rigáról hallottam, hogy valami kultúra azért van ott, de milyen hely lehet Litvánia? Nem túl bíztató. Még szerencse van nálam egy baseballütő ( a románoknak készítettem ). Visszafelé viszont nem ugyanúgy kéne jönni : Érdekelne Zschopau is. Háát, nagy kitérő, de legyen: Zschopau, Prága, Bécs. Térképnézegetés közben arra járt egy csövi is, megkínált a pálinkájából, de nem éltem a lehetőséggel.

És hosszabban: 2004 nyarán az iskolám Erdélybe, Lövétére szervezte a kötelező nyári gyakorlatot és kitaláltam, hogy az utat, ami nincs oda-vissza 2000km, nem az iskolabusszal, hanem motorral, egy ’84-es Suzuki TS80X-el teszem meg ( buszon nyomorogni szép nyári időben ??? – ááá )
Az útra szó szerint hónapok óta készítettem a motort, mire 2004 július 18.-án eljött a vasárnap délutáni pillanat : felpakolva a motor, indulás!
Először elmegyek Miskolcra, meglátogatom egy barátomat, aztán Arad és tovább.
Miskolcról felhívtam az osztállyal már Erdélyben lévő tanárnőmet, hogy másnapra én is ott leszek, de értetlenül fogadta hívásomat és felvilágosított, hogy az én kötelező gyakorlatom jövőre lesz, hisz még nem teljesítettem azt a tárgyat, ami a gyakorlatnak előkövetelménye!
Jó, mondjuk ezt a részét nem szerveztem agyon … 🙂
Az erdélyi cél tehát ugrott, de arra gondoltam, ha már van otthonról két hét kimenőm és lett egy kis pénzem is, meg a motor is OK, akkor valahova azért el kéne menni… – Így hát az éjjel közepén egy Shell kúton vettem egy Európa térképet.
Az európai nagyvárosoktól ( Róma, Párizs, London, Barcelona… ) némileg eltántorítottak az útban lévő hegyek, mégis csak kismotor, meg amúgy is az imádott Riga mopedjeimből fakadóan Riga megnézése már régóta fúrta az oldalamat.
Akkor menjünk Rigába !!! Tiszta sor : Kassa, Warsó, Kaunas – Litvániában és Riga – Lettországban. Rigáról hallottam, hogy valami kultúra azért van ott, de milyen hely lehet Litvánia? Nem hangzik túl bíztatóan. Még szerencse van nálam egy baseballütő, amit a románoknak készítettem.
Visszafelé viszont nem ugyanúgy kéne jönni : Érdekelne a zschopau-i MZ gyár is, hátha találok a környékén egy jó kis MZ-s boltot. Háát, nagy kitérő, de legyen: Rigából irány Zschopau, onnan Prága, majd Bécs és haza.
Erről az Erdély helyett a Baltikumra vezető uticél módosulásról így hírtelen az otthoniakat nem tájékoztattam, úgyis csak rinyázás lett volna belőle…
Térképnézegetés közben arra járt egy csövi is, megkínált a pálinkájából, de nem éltem a lehetőséggel.
Az éjszaka alatt még volt időm egy fazonraszabott kólásdobozt ráherélni a kipufogócső végére, mert a túl korán végződő kipufogó miatt visszaörvénylett az olajpermetes füst, összedzsuvázva a motor hátulját, amit nem volt kedvem 2-300 km-enként végigtörölgetni. ( DSC02563 – 2573 )
Miskolcon meg kellett várjam a reggelt, hogy a nálam lévő kp.-t a bankkártyámra rakassam : A nyitás után befizetett 50 ezerrel együtt volt rajta kb. 60 ezer, plusz magamnál hagytam nagyjából egy ötezrest. Úgy számoltam, szűk ezer forint lesz 100 km-re a benzin, a távot 4500 km-nek saccoltam, ezenfelül étkezésügyileg innivalót nem kell venni, mert mindig talál az ember valahol egy csapot, amiből folyik a víz, kaját meg lényegében vittem otthonról ( főleg konzerveket ). Szállás sátorban, ahol jól esik, fürdés meg patakoknál-tavaknál – biztos akad majd egy-kettő.. Valutákkal nem foglalkoztam, mert az OTP-ben azt mondták a kártyám az EU minden országában használható. A motor biztosításához kikértem a nemzetközileg is érvényesítő zöldkártyát, meg volt egy semmire való utasbiztosításom is, de úgysem eshet bajom, mert rossz pénz nem vész el.!
A kiterjesztett EU miatt elvileg nem is megyek ’’ külföldre ’’ , ami nagyban egyszerűsítette a dolgomat ( kösz EU, bár nem-mel szavaztam ? ). Ezek alapján Litvániától és Lettországtól való félelmemben arra gondoltam, hogy ha felvették őket az EU-ba akkor már csak van ott egy benzinkút meg egy közért, ahol lehet kártyával fizetni, sokkal rosszabb nem lehet arrafelé a helyzet mint itt ( csak jobb lehet 🙂 ).
Szóval a bank elintézése után nekivágtam, most már konkrét útitervvel.
Az első határátlépés Hidasnémetinél : megnézegették a személyimet majd szépen továbbengedtek.
Szlovákiában vagyok. Kicsit aggódtam, hogy a motoron lévő nagymagyarország matrica miatt ér-e majd inzultáció, de aztán megnyugodtam ; végülis az ilyen esetekre van nálam továbbra is a baseballütő..
Szlovákia természeti adottságai gyönyörűek. Kellemesen szép dimbes-dombos tájakon gurulok, éppen elfogadható minőségű utak, minden második – harmadik autó Skoda, de lepukkantak a települések, sok romos házzal. Kassa azon szakasza, ahol átmentem rajta, nagyon lehangoló volt. Mintha a ’80-as évek óta csak nagyon kevés dologhoz nyúltak volna, se karbantartás, se átépítés-felújítás, se semmi. Viszont van egy-két szép lány.
A Kassa utáni autópálya szakaszon simán mentek traktorok meg biciklisták is, ezért merészkedtem a pályára én is a kismotorral és nem is szólt érte senki.
Már kora délutánra elértem a Szlovák – Lengyel határt, nyújtom a személyimet és mehetek tovább. ( 2575 – 2586 )
Lengyelország ezen déli része fantasztikus : Továbbra is megmaradtak a szép tájak, de itt már tükörsima az út, a házak rendben vannak, nincsenek gaztáblák az utak mellett mert mindenhol legelésző tehenek vagy ménesek tartják karban az éppen nem használt földet.
Nagyon jól haladok, talán túl jól is, ezért amikor Rzeszow előtt megláttam egy gyönyörű patakot, pihenőt engedélyeztem. Olyan tiszta a patak vize, hogy legszívesebben innék belőle. Jót fürödtem benne a környékbeli fiatalság társaságában, kaptam tőlük újságot is, hogy tüzet tudjak rakni a kajakonzerv megmelegítéséhez. Az egyik srác egy furi Lengyel motorral jött, ami nagyjából TS MZ mintaképű 125-ös Romet-féle. Ebből a motorból láttam még párat Lengyelországban.
Közben beesteledett, felállítottam a sátrat a patakparton, aztán jóéjt. (2587-2601)
Másnap Radom után picivel megint fürödtem egyet egy kisebb, szintén átlátszó vizű folyónál. Itt is voltak fürdőzők még rajtam kívül, úgy tűnik a lengyelek rendszeresen járnak fürödni a szép tiszta, természetes vizekibe. ( 2610 ) Radomtól már kisimult a táj, túljutottam a Kárpátokon, innentől teljesen hasonlatos Magyarországhoz a látvány, csak itt már kezdenek irtó magas és egyenesszárú fenyők lenni az utak mentén. Lengyelország déli része leírhatatlanul ámulatba ejtett szépségével, ha valami hadvezér lennék a középkorban, habozás nélkül döntenék, hogy elfoglaljam a helyet.
Warsón is csak átutaztam, nem néztem körül jobban, olyan Budapest-féle benyomásom volt, csak azért ez mégis sokkal nagyobb kiterjedésű város. ( 2614-2626 )
Lengyelországban nem élesen elhatárolt települések vannak x km-enként, hanem mindenhol van egy-egy ház, néhol sűrűbben, néhol ritkábban ( ezért nehéz helyet találni egy locsoláshoz 🙂 ).
A kipufogó kólásdoboz meghosszabbítása nem vált be, mert az olajos füstpermet egy részét begyűjtötte és csöpögtette a kerékre => marad az állandó motortörölgetés.
Aznap éjjel fordult át először a napi számláló 999-ről 000-ra ( az otthoni induláskor lenulláztam ) . Lomza-ban leelőzött egy Magyar busz, aztán még Augustów előtt megálltam egy gabonatáblába aludni, mert már majdnem elaludtam a motoron. ( 2631 ) Hiába nyár, éjszaka hideg van. Dupla pulcsi, dupla nadrág + pokróc ellenére mégis fáztam 🙁 .
21.-én Augustówban találkoztam két német MZ-ssel ( 2633 ), Finnországból mentek hazafelé, aztán beszélgettünk, hogy visszafelé elugrok Zschopauba, de mondták, nem biztos, hogy találok ott jó MZ-s boltot, viszont Berlinben, ahol laknak, van nagyon frankó üzlet. Hát jó, akkor Berlinbe megyek majd ? . Megadták a számukat, majd ha ott leszek találkozunk és megmutatják a helyet.
Lengyelország észak-keleti része némileg kopár, sík környék nyílegyenes úttal ( amíg ellátsz megy egyenesen az út ), de mégsem unalmas a dolog : Élvezem a motorozást, a motor gyönyörűen visz, az utazósebesség 70 körül van, ami elég, mert legalább látom merre járok. Tetszik az érzés, hogy a ’ világ másik végén ’ vagyok úgy, hogy otthon nem is tud róla senki.
Majd Rigából küldök nekik képeslapot.
Jött a Litván határ, láttam a várakozók között egy Hungarocamiont. Itt is bemutattam a személyit ( már előre eldöntöttem, hogy mindenhol ezt adom ) majd a határtól nem messze megtörtént az első igazoltatás : Jogsi – személyi – adás-vételi – biztosítás-zöldkártya , de a rendőr hiányolta a rendszámot a motorról. Elmeséltem, Magyarországon kismotorra nem kell rendszám, meg hogy ez a motor csak 50-nel tud menni ( ha csak annyira húzom a gázt 🙂 ), aztán továbbengedett.
Tükörsima a Litván út ( 2634 ), szintén nincs gaz, se szemét, mindenhol tehenek – lovak, százszor jobb, mint gondoltam. Abszolút biztonságban érezheti magát az ember, normális autók vannak az utakon, az itteniek rendes, dolgos embereknek tűnnek.
Estére Kaunas-ba értem. Látszik itt is, hogy nincs dögivel pénz, de valahogy az emberek kisugárzása mégis pozitív és magával ragadó. Egy magyarországihoz hasonló supermarketben ( Maxima ) vettem köménymagos kecskesajtot meg szezámmagos zsömlét, és ezek olyan finomak voltak, hogy ilyen jót csak ötévente sikerül ennem…
Tömeges a ’ hihetetlen jó nő ’ jelenség, Magyarország elbújhat ilyen téren Litvánia mögött.
Kaunasban láttam pár motorost és ami érdekes, hogy egyátalán nem hordanak bukósisakot, csak egy Harley – féle motor utasán láttam egyedül. Kaunasban az emberek hangulata lenyűgözött, alig akartam továbbmenni onnan.
Szerda éjjel valahol Panevézys előtt aludtam, ekkor is már addig mentem, míg majdnem elaludtam, úgyhogy az úttól csak kb. 20 méterre vertem fel a sátrat valami learatott földön, és alvás. ( 2648 ) Reggel a fejem mellett elsüvítő traktorra ébredtem. Ahogy szedelőzködtem össze, az autósok , meg az időközben újra feltűnő traktoros bámultak, mint állat, gondoltam ’ mit néztek? – nem vagyok se néger, se kínai ’ .
Haladtam tovább, Litvániában már csak egy dolog ragadta meg a figyelmemet : a hupirózsaszín Disneylandből konvertált Flinston család feeling-es buszváró. Ennél megálltam egy kicsit, hogy elmúljon a szemerkélő eső. A buszmegállóval szemben öt fiú nagyobb faágakat háncsolt, dumálgattam velük egy kicsit, egész jófejek, angolul tudott a legnagyobbik, aztán továbbindultam. ( 2649 – 2654 )
A Litván – Lett határon a határőr igen furin nézegette a régi, lapozgatható személyimet, biztos nem sok ilyet lát… Váltottam egy kicsi kp.-t is, de nem emlékszem rá mi az ottani pénz fajtája ( talán ’ LS ’ ? ) .
Végül még aznap ( 22.-én, csütörtökön ) délután YESSSS, ez a nagy álom itt van elöttem : az 1539. km-nél MEGÉRKEZTEM RIGÁBA! ( 2671-2678 + MOV02672 ) Sajnos hírtelen égszakadás fogadott és amíg elértem a következő fedett buszmegállót, eléggé eláztam ? . Nem vittem magammal esőruhát, mert úgyis mindig akad valami ami alá be lehet állni eső esetén.
A kis bodegában várakoztam szűk egy órát mire végre elfelejtette magát az eső, de legalább sikerült beszélnem emberekkel, hogy nagyjából merre keressem majd a ’régi’ Riga gyárat.
Befelé menet Rigába, vettem egy Riga és környéke térképet, ami alapján már tudtam pontosan hova kell mennem majd. De elébb betértem egy közértbe : Tök jó volt : 2 tábla csoki, 7 kifli, 3 croissant, 8 levelezőlap nem egész 3-ba került. Mert az ottani pénz másfélszer olyan erős, mint a dollár vagy az euro, úgy számoltam, olyan 350 Ft körül lehet. A közért előtt, ahogy raktam el a kajákat odajött egy CD-ket áruló srác. Kérdeztem, van-e valami jó kis Lett punk-rock, amire egy ’ Kakis ’ nevezetű formáció CD-jét a kezembe nyomta. Szegény nem érthette a röhögőgörcsömet, de örült, hogy megvettem a lemezt. Mint itthon kiderült, az ürge a ’ kemény ’ zene alatt egy ’ 80-as évek űrhangulatát idéző, leginkább a Planetáriumba illő szintetizátor zenét értett, ami annyira borzasztó, hogy néha már jó 🙂 .
A kajavétel után némi bóklászgatással, de megtaláltam a ’régi ’ Riga gyárat benn a város ’’közepén”. Nagyon szomorú, totálisan szétvert-elhagyott gyárépület, egy kis részén mostani vállalkozásokkal. Találtam ott egy motoros boltot is ( Moto Dalas ), csak már zárva volt – majd holnap visszanézek – .
Tudtam beszélni ott is egy emberrel, kérdeztem mit tud a gyárról, mondta, kb. 20 éve, a ’80-as évek elején áttelepült a gyártás innen nem messzire. Rendes volt, autóval előttem menve elvezetett oda. Ott beszéltünk a portással, aki elmondta, hogy az áttelepedés után ezen a sokkal kisebb helyen már csak amolyan workshop szerűen rakosgatták össze a motorokat, a Delták, Stellák, meg a ’ klasszikus ’ Rigák utolsó berugós darabjai már mind itt készültek, de egyre gyatrábban ment és 2002-ben teljesen megszűnt a gyártás. ( 2683-2689 ) Azóta ide is kisebb vállalkozások költöztek be. Szóval a Riga gyárnak végleg kampó 🙁 .
De most már sötétedik, töltsünk el egy szép estét Riga történelmi belvárosában! A történelmi belváros nagyrészt forgalom elől lezárt, a tipikus középkorban kialakult szabálytalan, szűk kis utcaszerkezettel, néhol a házak sarkán keréktörővel. Az aszfaltot felváltották a hangulathoz jobban illő macskakövezésre – viacolorozásra. A házak lényegében rendben vannak, pezseg az élet, sok a külföldi, és az emberek jó hangulatban mászkálgatnak. Az egyik kis utcában egy komolyzenei vonós trió játszott fantasztikus hangulatot odavarázsolva… Totálisan ámulatba ejtett ez a gyönyörű hely, teljesen európai a színvonal azzal a különbséggel, hogy Riga nincs felkapva, nem túlzsúfolt turistákkal, nem jelenik meg az emléktárgy gagyizás.
Pedig van itt is látnivaló : A Melngalvju nams – Riga egykori leggazdagabb kereskedőcsaládjának a háza ; a Szent Péter és pár másik templom ; a szabadság emlékmű ; az egykori főtér erősen tagolt homlokzattal ; a hangulatos kis utcák és a rigai vár ( ide sajnos nem mentem be ), stb…
A történelmi rész mellett van egy csodálatos, elég nagy kiterjedésű közkert, kis csónakázó tóval, de valami hihetetlen szépen és igényesen megcsinálva. Hasonló mint a Városliget, meg a Margitsziget összegyúrva kicsiben, csak hát picit nívósabb.
Miután kinézegelődtem magam, hogy megírjam a képeslapokat, beültem a főtéren egy sörözőbe. Ott megismerkedtem két rigai lánnyal, akik elmesélték, bár van hivatalos lett nyelv, mégis az emberek, meg Ők is egymás közt Oroszul beszélnek. Később hozzánk csapódott egy Svéd srác, meg egy Californiai hapek és – nemzetközi estet csapva – átbeszélgettük az éjjelt mindenféléről ( reggeltájt úgy kellett minket kirugdosni a sörsátorból ). Elbúcsúztunk egymástól, aztán a várost körülölelő erdőségben találtam egy kicsi tavacskát, ami mellett tudtam aludni egy jó nagyot, miközben még mindig hol esik az eső – hol nem. ( 2690 )
Sajnos elég sokáig durmoltam, lehetett délután kettő, mire kinyílt a csipám, de legalább már süt a nap. Gyors szedelőzködés, fogmosás a tóban, miegymás ( szegény rigai erdőség egy hatalmas csokikábelt is kapott ) és spuri vissza Rigába. Első cél a város szélén álló gigantikus TV torony. A 380 méter magas, Eiffel torony beütésű TV adó lenyűgöző, mikor ott állsz a lábánál. A lift az egyik ferde lábban megy felfelé, miközben oldalazgat is. Állítólag furcsa élmény. ( 2692-2696 )
Az ámulkozás után bementem a ’régi’ Riga gyárnál tegnap talált motoros boltba, ami nagyjából az amire számítottam : Rigához szinte mindent lehet kapni komplett blokktól a legkisebb alkatrészig. Rendesek az eladók is, engedték, hogy fényképezzek párat, és mondták, legmerészebb álmukban sem gondolták volna, hogy Tőlük oly’ messze, Magyarországon valaki is foglalkozna az ott gyártott motorokkal. Mivel kp.-m már nem volt, meg nincs is nagyon olyan alkatrész, ami itthon nincs Rigához, nem vettem semmit, de azért adtak ajándékba egy benzincsap tömítés csészét 🙂 . ( 2697-2712 )
A bolttól elugrottam a történelmi részeket, meg a környékét lefényképezgetni amíg világos van ( 2713-2732 + MOV02727 ), majd elmentem a várostól kb. 7-8 km-re fekvő Jürmalába, ami Riga elit tengerparti részének számít, tehetős, szép, nagy villákkal. Ahogy kérdezősködtem az odavezető útról, egy kedves hölgy arról próbált felvilágosítani, hogy Jürmalába, az egész ’faluba’ , 1 pénz belépőt kell majd fizetni. Hát, gondoltam. ez halva született elgondolás ( tőlem pénzt beszedni ? ). Aztán tényleg, jött ilyen, az autópálya kapukhoz hasonlatos rendszerű dolog, de volt olyan sáv is ahol nem volt fizetőkapu. Világos tehát, hogy ott kell menni ? . Simán eljutottam a tengerparthoz, ahol egy egész komoly lépcsőn kellett letriáloznom, de megérte, a part szép homokos, a víz szép átlátszó és hiába vagyunk sokkal északabbra tőlünk, nincsen hidegebb, naplementekor is néhányan fürödtek még. ( 2734-2744 )
Aznap este már el is akartam jönni Rigából, hisz még vár rám majdnem kétszer annyi út, mint eddig volt. Ahogy a tengerparttól mentem vissza Rigába, megtörtént az, amit már annyira hiányoltam : Megláttam az első és egész utam alatt az egyetlen Riga motort, egy kék Deltát egy aranyos bácsival. ( 2745 )
Hiányoltam már a dolgot, mert azt hittem ide jövök és Riga mopedek mekkájára lelek majd, de nem, aminek szerintem a fő oka az, hogy itt is rendszámozni kell a kismotorokat. ( Rigában is betalált a motoros rendőr, hogy hol a rendszámom, de aztán némi magyarázkodás után ő is elengedett. )
Nem voltam fáradt, az éjjelt motorozásra szántam, mert a Lengyel Augustówig ugyanúgy kell visszamenjek, mint jöttem.
Főleg Litvániában a sok tehén és ló miatt rengeteg a röpködő rovar, leginkább amolyan kisebbfajta legyek, a síszemüvegem nélkül végem lett volna. Volt olyan, hogy meg kellett álljak letörölni a szemüveget, mert már alig láttam ki a sok elkenődött rovar miatt.
Aludtam is kicsit egy buszmegállóban, ezért a pirkadat még Litvániában ért és a sok tehén láttán, meg mivel én nagy tejivó vagyok, elhatároztam, hogy megfejem az egyiket, aztán nagy tejivást rendezek 🙂 . Megálltam egy szimpatikus bocinál, el is indultam felé a műanyag palackommal, de ott az a hatalmas állat mellett elszállt a bátorságom, hisz ha ennek valami nem tetszik, akkor engem kipicsáz. Sajnos tejcsi nélkül indultam tovább 🙂 🙁 .
Amikor áteresztettek a Lengyel határon, arra gondoltam, Lengyelországon most ’ csak ’ át kell vágnom Németország irányába és az ország nagyságát jól példázza, hogy ez szűk 800 km-t jelent. Magyarország legnagyobb átmérője is csak 500 km körül van.
Augustówban Olsztyn felé kellett kanyarodnom, és útközben egy tónál megálltam enni, meg egy kicsit pihenni. A tóparton megpróbáltam a kipufogó problémáját egy, az előző kólásdoboznál hosszabb, helyben talált sörösdoboz + egy tóparton hagyott zokni ( mint filter ) kombinációval orvosolni. Ez a megoldás már bevált a füstpermet ellen ( az út után még hónapokat szolgált itthon is a lengyel zoknis trógermány ) .
Estére az Olsztyn előtt lévő Mragowo városba értem, ami épp egy egybefüggő szombat esti bulihelyszín volt, nagyon sok emberrel, autóval és végre láttam pár motorost ( mert eddigi utam alatt alig akadtak ) . Megálltam körülnézni és leszólítottak ottani fiatalok, hogy honnan jöttem, meg ilyesmi, aztán marasztaltak. Mondták, itt most a minden évben megrendezett ’ nemzetközi piknik ’ záróestje van. Végül másnap délután mentem tovább és szerencsére az indulásig tudtam tölteni a fényképezőgépem elemeit is.
Olsztynban találtam eddigi utamon az első ( !!! ) Tesco-t, és igen jóak az árak : egy jóféle tábla csoki kb. 100 Ft, Snickers ~ 58 Ft.
Lengyelországban amúgy is kellemesen éreztem magam pénzügyileg, mert egy liter benzin kb. 200 Ft és szintetikus kétütemű olajat vettem 9 zlotyiért, ami kb. 540 Ft ( !!! ) .
Lengyelország hátralévő része és a Berlinig tartó német szakasz szűk két napi motorozást vett igénybe igen szép tájak között, mire 27. délutánra Berlinbe érkeztem.
Németország valahogy egy más világ : szemét tényleg sehol sem látszik, megjelennek itt-ott magas propelleres ’ szélerőművek ’ és minden olyan túl rendben van.
Berlinben betaláltam egyből a TV tornyot ( 2748 ) . Bizony ezen a téren Riga nyert, mert a rigai TV torony magasabb mint a berlini 🙂 .
Megpróbáltam felhívni azt az MZ-st, akivel Lengyelországban találkoztam, de nem kapcsolható volt a szám. Később egy ’ biciklitaxis ’ tudott nekem segíteni, elmagyarázta merre találom az ’ MZB ’ boltot, de mire odakeveredtem ebben a hatalmas Berlinben, már bezárt a telephely. A portás rendes volt, nem csak megmondta, hogy holnap mikor nyit a bolt, hanem csak úgy örökbeadott egy nagyon komoly ( 10 euroba kerülő ) Berlin térképet is, hogy holnap visszataláljak majd…
Délután – este körbenéztem kicsit Berlinben. A legjobb az az egykori berlini fal meghagyott részén lévő garaffitik, rajzok, szövegek. Az ász, az a kép, ahogy a keleti oldalról a falat áttörve, bezúz nyugatra egy Trabant 🙂 .
Nagyon pazar hely még a Sony center is. Sajnos a fényképezőm elemei közben teljesen kifogytak, ezért ezekről és utam további részéről már nem készült fénykép.
Éjjelre a TV torony környékén nem találtam jó alvóhelyet, úgyhogy elindultam kifelé a városból, de mivel fél óra menet után sem hagytam még el a ’ Berlin vége ’ táblát ezért meguntam a dolgot és egy kertvárosias részen egy házakkal körülvett, szerintem leendő építési területen állapodtam meg. Reggel itt is az emberek fő nézéscéltáblája voltam.
Megkerestem a motoros boltot, de nem kaptam azt, amit szerettem volna, 250-es Trophy-hoz műanyag lámpakeretet. Szomorú voltam, hogy nem viszek haza vásárfiát az MZ-mnek a szülőhazájából 🙁 .
Szomorúságomban el is indultam Berlinből. Németországban, a magyar szemmel, aggasztóan kevés benzinkút van és az a kevés között is ritka az, amelyik éjjel is nyitva van. Bevásárlóközpont meg pláne nincs annyi, mint itt.
Sötétedés táján mentem keresztül Drezdán és másnap kora reggelre értem hulla fáradtan Prágába. Találtam egy parkot a folyó melletti dombon, letámasztottam a motort a fűben, lefeküdtem a motor mellé, és aludtam, mint lovas a lova mellett. Az utamnak ezen, végéhez közeledő szakaszán kicsit már kivoltam, a legnagyobb álmom egy frankó grillcsirke és egy jó fürdés utáni pihe-ruha ágy volt.
A napot Prágának szántam. Megnéztem a legfontosabb nevezetességeket ( Károly híd, Szent Vitus székesegyház… ), természetesen söröztem egyet és küldtem innen is képeslapokat.
Szubijektíve nekem Riga jobban tetszett, de azért Prága se rossz. Délutánra végeztem az expressz nézegelődéssel és a ’ szívesen otthon lennék már, fáradt, nyűgös vagyok ’ hangulatom miatt, indultam is tovább.
Nagyon rossz táblázások vannak a cseheknél, kétszer is eltévedtem. Viszont aranyosak az emberek, az egyik faluban csakúgy integettek nekem, meg amúgy is mindenhol jól megnéztek. Éjjel küzdöttem magam át a Cseh – Morva dombságon és vesztemre a bő három órás erős hegymenetbe nem iktattam be egy percnyi pihenőt se, aminek a motor itta meg a levét : A cseh – Osztrák határhoz érve iszonyat atomreaktor morgás jön a blokkból. Tipik beállt görgőscsapágy hang. Az Osztrák oldalon rögtön le is állítottam, hogy hátha csak le kell hűlnie, addig meg alszom picit. Kora hajnalban pár órányi alvás után próbálom berúgni, de semmi. A parázás tetőfokra hágott, de a benzincsap kinyitása új lelket öntött belém ? . Tolásra indult, a csúnya hang viszont ugyanúgy megvan. Úgy tűnik talán lehet vele menni, csak a motorfékezést tolerálja furcsa rázkódásokkal a blokk. Hát jó, motorfékezést kerülve, nagyon halvány gázhuzogatással továbbindultam.
Bár jártam már párszor Bécsben, az eredeti tervemben úgy volt, hogy egy kis időt eltökölök az Osztrák fővárosban is, de mostmár semmi sem érdekelt csak mihamarabb otthon lenni. Bécsben megvettem utam utolsó autó felségjelzését , az ’A’ betűt a dobozomra, amikkel eddigre szinte betelt mindkét oldala. A nyugati szomszédainkról is ugyanaz a véleményem, mint a Németekről, így kutyafuttában, hogy minden túl rendben van. Olyan depresszíven hatott ez rám, gondoltam, én itt abszolút nem tudnék élni. Vagy akkor muszáj lenne egy kis rendetlenséget csapnom 🙂 . ( = Szóval valószínűleg Ők is vágynának rám 🙂 . )
Az Osztrákoknál kifigyeltem azt az átverést, hogy a hátárnál lévő kúton drágább a benzin mint amúgy, tehát ha valaki kimegy, ne tankoljon az első kútnál, hanem kicsit arrébb és hazafelé se halassza a legvégére, bár még ez a ’ drágább ’ ár is olcsóbb, mint nálunk…
Jólesett Magyarországra visszaérkezni, végre Magyar szövegek vannak kiírva mindenhova, Magyarul beszélnek hozzám, lehet kapni Boci csokit, néhol szemét, gaz és kosz, és végre rámdudálnak, hogy mért megyek lassan, JEEAAAHHHH ( a Németek – Osztrákok olyan buzisan udvariasak voltak az utakon, hogy már néha idegesítettek ) .
Győrtől hazatalálni Fótra már csak pillanatoknak tűnt, Dorognál fordult át negyedszer a napiszámláló 000 – ra. Nagyjából ezzel egy időben kaphatta meg Muterom a képeslapot Rigából és rögtön jött az üvöltő ’ HOL VOLTÁÁL??? HOGY MERTED EZT???’ telefonhívás… Na képzelhetitek mennyire sok kedvem volt hazaérkezni.
Fóton lekérdeztem a számlaegyenlegemet, bő 20E Ft volt még rajta, tehát nem került 50E Ft-ba ez az egész út, amiért nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb, rengeteg helyen jártam, sokmindent láttam és valószínűleg még több minden mellett jöttem el, de ami a lényeg : Voltam Rigában.
Otthon, az indulásom után 12 nappal, a garázsban a 4059. kilométernél letámasztottam a gépet. Kibírta hazáig még úgy is, mint utólag kiderült, a gyanúmat beigazolva az egyik főtengely csapágy teljesen szétrágódott és a dugó is megsült némileg. ( 2750 )
Ez az út alatt, nagyon megszerettem ezt a ’kis’ motort, semmi hosszútávon elviselhetetlen tulajdonsága sem jött elő, abszolút kezes ( bárcsak volna nőben is ilyen ), az üléspozíció a csomagok miatt megmaradt nyúlfaroknyi hely ellenére is mindvégig kényelmes volt, nem törte az ülés a fenekemet és maga a motor is szépen teljesített.
Az út után meg lett javíttatva a blokk és azóta lehet büszkén tovább róni vele az utakat.

Kun ’ Riga ’ Péter 2005-03-01

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.