Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a szájhagyománnyal ellentétben a Rigák kereke sem örök életu. A Minire (és a Stellára) ez ugyanúgy igaz, mint hagyományos, küllős kerékkel felszerelt rokonaikra.

Amennyiben érzünk magunkban kellő bátorságot, rendelkezünk egy minimális szerszámzattal és szerelési tapasztalattal, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy otthon saját magunk elvégezzük mindazon műveleteket, melyek eredményeképpen Minirigánk kerekei ismét a régi fényükben pompáznak majd.

A felújítással nem pusztán esztétikai okokból kell foglalkoznunk, hanem műszaki okokból is szükséges bizonyos idő után a kerekek felülvizsgálata.

Kívülről nézve talán még jónak tűnik a szerkezet, belülről azonban a korrózió és a használat során szerzett sérülések gyengíthetik, deformálhatják. Tapasztalatok szerint a két félből összecsavarozott keréktárcsára és a gumira is különösen káros a kompresszorral történő (a gyári előírásoktól eltérő) magas nyomásra való felfúvás.

Az előírt 2 atmoszféra feletti keréknyomás rendellenesen szétfeszíti egymástól a keréktárcsafeleket és az anyag megnyúlik. Előfordul olyan eset is, hogy a tömlő az így keletkező résen kitüremkedik és ez nyilvánvalóan nem természetes üzemállapot.

Amennyiben elhatároztuk magunkat, lássunk neki a munkának. Célszerű, ha egymás után mindkét keréken végrehajtjuk majd a műveleteket, de a rutinszerzés céljából ajánlott a hátsó kerékkel kezdeni.

Elsőként állítsuk olyan helyre a motort, ahol azt több napra megfelelően alá tudjuk bakolni és lehetséges a biztonságos rögzítés.

Fényképezzük le még összeszerelt állapotban a motort, hogy az összerakásnál nehogy fordítva tegyünk fel valamit.

mini kerek 01

A tengely kihúzása után vegyük ki a féktámaszt, a féket, a kereket és a hátsó lánckereket (a lánc maradhat a vázon, de igényes Rigás ilyenkor azt is leszereli, kimossa, lezsírozza). A kiszerelt alkatrészeket célszerű dobozokban szortírozni, a kötőelemeket és alátéteket sorrendben, összecsavarozva tárolni.

Annak érdekében, hogy az összeszerelésnél az esetleges türelmetlenség miatt nehogy kimaradjon valami az átvizsgálásból és karbantartásból, mindenekelőtt ezen kisebb részegységek tisztítását, ellenőrzését, kenését, karbantartását hajtsuk végre.

Amikor a csatlakozó szerelvények megnyugtatóan sorakoznak a dobozban, és a lengővilla fogadófelületei is rendben vannak, hozzáfoghatunk a kerék teljes szétszereléséhez.

Elsőként eresszük ki a levegőt a tömlőből a szelep lenyomásával. Amennyiben előzőleg kerekünk megfelelően tartotta a nyomást, el kell kerülni a szelep kicsavarását, mivel ezzel könnyen tönkretehetjük a belsőt.

Az abroncs leszerelését a Mininél soha nem szabad a hagyományos szelővasakkal a peremen keresztüli átemeléssel végezni, mivel a 2 mm-es lemezből mélyhúzással készülő keréktárcsafelek könnyen deformálódhatnak. Oldjuk ki a kerékagyat rögzítő sűrűmenetű csavarokat, távolítsuk el a kerékagyat. A külső cinktartalmú festékbevonat miatt óvatosan tisztítsuk meg kívül-belül az agyat, vegyük ki a csapágyak porvédő gumigyűrűit. Lehetőleg kiszerelés nélkül mossuk el benzinben a csapágyakat, majd ellenőrzés és zsírzás után tegyük vissza a porvédőket. Azért kell lehetőség szerint kerülni a csapágyak indokolatlan kiütését az agyból, mivel egy rossz mozdulattal letörhetjük az öntvény valamelyik fülét vagy szétverhetjük a még esetleg tökéletes csapágyat. Az öntvényagy pótlása nem egyszerű.

Ha készen vagyunk a kerékaggyal, ismét vegyük kézbe a még egyben lévő felnit. Oldjuk a peremen rögzítő maradék három darab M8-as csavart. Fektessük szeleppel lefelé a munkapadra a kereket és vegyük ki a szeleplyuk nélküli keréktárcsafelet az abroncsból. Amennyiben szükséges, lapos szerelővassal (nem csavarhúzóval) nyúljunk be a perem és a gumi közé. Mindig a gumi felé feszítsünk, mivel a perem nagyon sérülékeny. Szükség esetén feszegessük körbe a szerelővassal a kereket, esetleg kérhetjük a szilikon spray támogatását is.

Amennyiben sikeresen eltávolítottuk a felni egyik felét, fűzzük ki a tömlőt és vegyük ki a másik felet is. Ha ütögetni kell, azt csak gumikalapáccsal tegyük.

Darabokban van tehát a kerék. Célszerű a következő lépésben letisztítani és átvizsgálni a gumiabroncsot és a tömlőt. Védőszalagot nem nagyon fogunk találni, az a küllős kerekek szükséges tartozéka. Amennyiben rendben találjuk a gumit (sérülés valamint repedezés mentes, mintázata elegendően mély), akkor fújjuk le szilikonnal, vagy kenjük be hintőporral a kissé felpumpált (és szintén hibátlan) belsőt. Tegyük be azt a köpenybe (nem is kell már többet kivenni belőle). Ha egy mód van rá, krétával jelöljük be a külsőn az eddigi forgásirányt, hogy ugyanabban a pozícióban kerüljön majd vissza.

Amennyiben gumicsere szükséges, akkor több lehetőségünk is van, de amennyiben napi használatú gépről van szó, csak új gumiban érdemes gondolkodni (veterános lelkű ember persze addig megy, amíg nem talál jó állapotú eredetit). Kerülni kell használt, bontott gumiabroncs beépítését, mivel nem ismerjük az előéletét.

A helyes méret collban kifejezve 3.00 – 10, határértékként a modern tyúklábmintás robogó abroncsok jellemző mérete, a 90/90 – 10 tekinthető. Ennél (tehát 90 mm-nél) szélesebb abroncshoz már hozzáér a lánc.

Tömlőnél az a probléma, hogy már kizárólag a 90 fokban hajlított szelepházzal rendelkező kapható, ennél kötelező a szelepnek a lánckerékkel ellentétes oldalra kerülnie (eredetileg is itt van !), mivel a kupakja kilóg a gumi oldalfalának síkjából.

Eljutottunk tehát a két félből készített keréktárcsáig, amely sajnos a legritkább esetben hibátlan. Külsőleg újszeru állapotú felnik is hihetetlen rozsdásak szoktak lenni belül, arról nem beszélve, hogy a viszonylag gyenge alapanyag miatt az összeerosíto csavarhelyeknél ki vannak nyúlva.

mini kerek 02

Rozsdátlanítsuk le mindkét felet, távolítsuk el a lerétegződött festékbevonatot. Mindenképpen szükség lesz majd egyengetésre, ezért nem szükséges kímélni a külső festést sem, úgyis le fog pattogni a régi kiszáradt bevonat. Legjobb, ha fémtisztára pucoljuk a keréktárcsafeleket kívül-belül.

A középrész egyengetését hidegalakítással végezzük, célszerűen egyenes felületen egy gumikalapáccsal.

mini kerek 04

Az alakítást főként a csavarfuratok környezetében kell végezni egészen addig, amíg az összeerosíto perem síklapúsága helyre nem áll.

Ennek ellenőrzéséhez házilag elegendő egy bútorlap, vagy ablaküveg felülete mellé helyezés. Ha billeg, folytatni kell a munkát. Végső fázisban egy nagy lapos reszelővel kell finomítani a felületet.

mini kerek 03

A peremek sérülései körülményesebben javíthatók, ilyenkor (vagy repedés esetén) meg kell fontolni a cserét.

Amennyiben készen vagyunk az egyengetéssel, megkezdődhet a festés előkészítés.

mini kerek 05

A keréktárcsafelek gyárilag egy réteg barna alapozót kaptak, majd két réteg szürkésfehér autózománcot. Nagy valószínűséggel fedőlakkozás után infrakemencében is megjáratták ezeket, mert a kromofág nemigen lazítja a bevonatot.

Otthoni körülmények között a rendékezésre álló eszközökkel (drótkefe, fémdörzsi, spakli, kés, csiszolóvászon, stb.) távolítjuk el a régi festéket, esetleg szóba jöhet még a homokfúvás is.

A letisztított keréktárcsafeleket vizes technológiával simára csiszoljuk, szárítást követően egy réteg töltőalapozó (szórókitt) felhordásával majd ismételt vizes csiszolással eltüntetjük a megmaradt karcokat. A fújást függesztve végezzük valamelyik összekötocsavar furatába akasztva a kampót.

A második réteg szórókittet már nem szabad átkoptatni, csak a felületét finomítjuk vizesen. Szárítás, majd legalább 2 rétegű színrefújás következik (a rétegek közt 25-30 perc szünet). A megszáradt feleket másnap a rászáradt festékköd eltávolítása céljából fényesre polírozzuk (erre jó például a CIF), lemossuk, megszárítjuk, majd benzinálló lakkal 2 rétegben lefújjuk.

mini kerek 06

Ha minden OK, kezdődhet az összeszerelés.

A kissé felfújt tömlővel ellátott gumiabroncsot (figyelemmel a szétszereléskor bejelölt forgásirányra) függőlegesen tartva láthatóvá válik, hogy a szelep a kerék középsíkjától balra- vagy jobbra van-e. Erről az oldalról fűzzük rá a szeleplyukkal rendelkező keréktárcsafelet a szelepre és nyomjuk be teljesen a tömlőbe. Fektessük szelepoldallal lefelé a kereket és nyomjuk be a tömlőbe a másik felet is. Szilikon spray-vel egy kicsit könnyebbé válik a munka.

mini kerek 07

Az előkészített kerékagyat innen, a szelepnélküli oldalról tegyük a keréktárcsa közepébe. A lánckerék menesztő gumik hosszúkás fészke néz felfelé. A három agyrögzítő csavart tegyük be felülről, előzőleg fűzzünk rájuk egy-egy lapos alátétet. Alulról (vagyis a szelepoldal felől) kerülnek rá az anyák, valamint egy-egy lapos- és rugós alátét. Körkörösen, csillagkulccsal (ezzel a szerszámmal elkerülhető a finommenetű csavarok túlhúzása illetve a keréktárcsák friss festésének felsértése) húzzuk meg az agyrögzítő csavarokat, ügyelve arra, hogy a keréktárcsafelek belső központosító felületei egymással összeérve beüljenek a kerékagyon kimunkált helyükre.

mini kerek 08

Egyenlőre ne húzzuk meg erősen a csavarokat, hanem tegyük be a peremösszefogó M8-as csavarokat (mindkét oldalról alátét van, az anya alá rugós alátét is kerül) és ütközésig hajtsuk rá az anyákat.

Vegyük le a munkapadról a kereket és körkörösen ugráltassuk meg egy kicsit a betonon annak érdekében, hogy végleges helyükre rendeződjenek az alkatrészek.

A következőkben óvatosan húzzuk egyenletesen és átlósan nyomatékra mind a hat összeerosíto csavart (finoman, ahogy a csillagkulcsok engedik, kerüljük el a crova használatát, pláne hosszú szárral).

mini kerek 09

Fújjuk fel 2 atmoszféra nyomásra a szerelt kereket és egy tengely behelyezésével ellenőrizzük a futását. Ha mindent jól csináltunk, a keréktárcsafelek hézag nélkül fekszenek egymáson és a kerék tojás és nyolcas nélkül fut (ellenőrzéskor a gumiabroncs közepének maximális ütése nem lehet több 2 mm-nél, de utólag már sajnos nemigen lehet ezen javítani).

Tegyük be a kerékagyba a szilikonozott menesztő gumikat csőrrel kifelé, majd pattintsuk fel a peremes porvédő lemeztárcsát. Ha a tárcsa túl laza, akkor kézben, egy kis fogóval peremezgessük vissza, mindenképpen kerüljük el a felhelyezett állapotban történő ütögetést. Ezzel csak a kerékagy peremét törhetjük le!

A fékdob belsejét benzines ronggyal töröljük át, tegyük be a kerékbe az előzetesen karbantartott féket (bowdennel szerelve!).

Tegyük fel a lengővillára a karbantartott, lezsírozott lánckereket, annak anyáját lazán hajtsuk be. Tegyük fel a karbantartott láncot (patentszem biztosító lemeze zárt felével a lánc menetirányába néz!!). Állítsuk be nagyjából a láncfeszességet, majd a fékkel szerelt kereket (alulról – hátulról átbújtatva a lengővilla alatt) nyomjuk össze a lánckerékkel.

A végén feltesszük a baloldalra a féktámaszt, majd jobbról áttoljuk a kissé bezsírozott keréktengelyt a lánckerék csőtengelyén. Kissé meghúzva a tengelyanyát, beállítjuk a láncfeszességet.

Csatlakoztatjuk a fékbowdent a működtető karhoz, beállítjuk nagyjából a holtjátékát, majd a fékpedált lenyomva központosítjuk a féket (fontos!!!) és véglegesen meghúzzuk először a keréktengely, majd a lánckerék-csőtengely anyáját.

Ellenanyával rögzítjük a láncfeszítőt a helyén.

Megpörgetéssel leellenőrizzük a kerék és a lánc futását valamint a fék működését.

Még egyszer végigellenőrizzük az összes csavarkötést, megkenjük a láncot, letöröljük a felesleges kenőanyagot, ujjlenyomatokat a frissen felújított kerekünkről.

Készüljünk fel a másik kerék felújításának az előzőekben leírtaknak megfelelő végrehajtására.

Ujvári István
Budapest, 2009. Július 11-én

(Véleményeteket és javaslataitokat köszönettel fogadom!)

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.