Az egész reggel 3:30 kor kezdődött, felkeltem, kis összecsomagolás aztán Davaj! A motor 1 óra alatt hatvanban volt ott egy kis pihi majd indulás tovább. Mentem kétsaroknyit se mikor egy csaj félve és csodálkozva nézett rám majd rám mosolygott a pasija mögül, naná, hogy visszamosolyogtam. De nem állhattam meg irány a cél! Azaz a kistarcsai gokart pálya. A kilométerek szépen fogytak. Gödöllőn fogtam ki az első lámpát, mert addig csak villogó sárgát láttam. Tapasztalatlanságom miatt a motort kisgázzal, túl gyorsan csúsztatott kuplunggal akartam indítani, de ő csak köhögött, amit gyors reagálással kuplungolással és kis tolással segítettem így nem fulladt le a motor nagy szerencsém volt, hogy nem állt senki mögöttem, mert jól megtaposott volna. Utána volt egy kis emelkedő a motor befulladt valószínűleg dugulás miatt, amit kövér gázzal és utána egyessel helyre hoztam ismét nem állt meg a gép. Egy 5 kilométert mehettem mikor ismét befulladt és ekkor az emelkedőn nagyon kérte az egyest, de ismét nem állt meg.

Hosszú utam első szakaszának a vége felé közeledtem. Akkor kaptam csak észbe mikor megláttam az M0-ás felüljáróját és a Kistarcsa végét jelző táblát. Ekkor megálltam s felhívtam Rubens, hogy én Kistarcsán vagyok. A kolléga még akkor kezdett reggelizni. Míg megtaláltam a gokart pályát, addig eltelt egy jó fél óra. A pálya felé volt egy kis crossozgatás a géppel, mert homokos földút vezetett a pályához, aminek az elején 1 behajtani tilos tábla van ott egy autós rám dudált, de nem találtam az ürest így lefulladt mire újra indítottam akkora majdnem szétszedte a lábamat egy kutya, de ez már csak a levezetés volt. A motor alig evett többet, mint 1-1,5 liter. Megreggeliztem majd a pálya is kinyitott, betoltam a gépet majd a kecskéket simogattam és beszélgettem, míg Rubens megérkezett. A napot gokartozással töltötte az elvtárs mivel versenyezett, míg én fotókat készítettem. Az időjárás többször is kóstolgatott minket de ekkor még nem esett komolyabban. Megnéztük a Forma 1-et, megebédeltünk majd mentünk h elcsomagoljuk a motorom, bedobtuk a csomagtartóba miután a kormányt lehajtottuk, hát srácok jó kis meló volt míg bekerült a sedanba, aztán irány KIPE háza ahol összedobtam a csodagépet és ez idő alatt Rubens elővette az ő csodagépét.

Megkaptam a sapkám úgy tűnt miden, hogy indulhatunk, de a kuplungot elfelejtettem beállítani így nem oldott egyáltalán. Gyors beállítás aztán mehet minden tovább a városba az első lámpánál lefulladt a gép szóval nagyon boldog voltam. A következő lámpáknál is volt ilyen de olyan is előfordult h nem hallottam a motor hangját és a kevés gáznak köszönhetően lefulladtam. A lámpáktól a fulladás miatt féltem így ott mindig túráztattam a gépet, ami nem valami okos dolog, mert nagyon melegszik miatta és nem is tesz jót neki. A végén csak megérkeztünk KIPE-vel együtt a Közlekedési múzeumhoz. A dolgok nem túl fényesnek tűntek de csak sikerült.

A parkolóban leparkoltuk a csodagépeket és nem sokkal később megjöttek Bíró Laci és Kedves családja és persze Mr. Tuti, szépen gyülekeztünk Rigások, de sajnos a parkolóban alig volt ember. A múzeumban még csatlakoztak páran a csoporthoz, aminek természetesen nagyon örültünk. Meghallgattuk a magyar kismotorok történetét Maróti József előadásában s megnéztünk a csodás és nem annyira csodás állapotban lévő gépeket, majd Rubens-el elköszöntünk mindenkitől s elindultunk.

A Stefánia úton végig mentünk majd tankoltam, ott kaptam útbaigazítást majd elköszöntem a kollégától s elindultam a 3-as úton alig mentem egy kicsit rögtön elázott mindkét cipő mikor belementem egy hatalmas pocsolyába, na bumm neki most már mindegy gondoltam. Haladtam szépen lassan ki a városból, nem nagy csoda ismét pirosat kaptam,a két mellettem álló csaj jót röhögtek rajtam mikor megláttak, gondoltam magamba, „köszi csajok együtt érzek veletek”. Végre elhagytam pestet és zötyögtem az új cél felé. A naplemente gyönyörű volt mert csodák csodájára láttam olyat is. Alig kaptam lámpát és a hátsó felemet teljesen szétrázta a gép, hatvantól sötét volt teljesen így a lámpát használtam…volna, mert olyan gyenge fénye volt h csak mások láttak, de én nem sokat láttam vele. Mikor Hortot elhagytam és felkaptattam egy kis emelkedőn elkezdett fújni a szél azt hittem a géphez fagyok, hát csak sikerült elértem gyöngyöst. Aztán irány mér onnan 10 kilo azaz Visonta. A szurdokparton fölfelé simán ment kettesbe még gyorsult is onnantól lejtő és a falu szélén már az öklömet ráztam, hogy csak megcsináltuk én és Dimitrij (azaz a MINI) az utcában még egy tisztelet kör, sz@rrá ázva örömujjongás tisztára őrültnek néztem ki de hát nem mindennap megy az ember Rigával 220 kilot és ebből 100-at egy huzamba. Rögtön felhívtam Rubenst aki gratulált és mondta, hogy vele mi történt. Ezek után jött a jól megérdemelt forró fürdő és pihenés. Így telt egy hosszú nap de igazán élveztem, örülök, hogy megismerhettem azokat akikkel idáig még nem találkoztam.

Üdv.:Balázs

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.