Bevezeto (a beszámoló többi része a megfelelo képgalériáknál olvasható)

Ezen a szolnoki hétvégén sok minden teljesen szokványosan alakult. Találkoztunk, motoroztunk, beszélgettünk, sztoriztunk, meséltünk és meghallgattunk, szerepeltünk és csodáltunk. Az persze, hogy az ország minden tájáról sereglettünk össze, ráadásul 1-2 értheto kivételtol eltekintve minden motor lábon tette meg a nagy utat és még pokolian jól is éreztük magunkat, már nem szokványos. Illetve egyre inkább mégis az a Riga Klub újkori történelmében. A statikus bemutatók, nyálcsorgatásról szóló kiállítások helyett, vagy inkább azok mellett a klub egy másik formájában is testet öltött. Riga Peti magányos túrája és a két hülye bélapáti 2008-as kalandja után már minden felhívásra felhoben gyulnek a rigások, legyen akár féltucatnál is több embert próbáló túra egy szezonban. Átléptünk egy határt, ahonnan lenne ugyan visszaút, csak senki sem akar rajta elindulni. Mi inkább veretünk tovább a két lóero összes lendületével, s ahol megpihenünk, jót ökörködünk, Németh Gyuri meg valamit azonnal elkezd szerelni – ha a motornak kutya baja, hát bazaltkockából csinál részecskegyorsítót, esetleg ugyanezt visszafelé, ha úgy kívánja a helyzet.

Nekem mindezek mellett egy új kihívással is szembe kellett néznem. Kompromisszumok nélkülire restaurált motornak indult, évekre szobadísszé vált, idén 44 éves Riga 3-asomat készültem befogni egy olyan hétvégére, amelynek paraméterei a 30 fok, 250 km, 4-es út kifejezésekkel írhatók le legjobban. Fontolgattam mindezt úgy, hogy nullázott órájában, s felújított blokkjában összesen nem volt még ennyi kilométer, a melegedés még gyakori vendég volt a bejárató- és felkészíto utak során. Másrészt nagyon könnyen kiszámolható, hogy egy 1967-es motorban elég sok minden 44 éves, azaz akkor sem lehetne egy szavam sem, ha az egészbol az enyészet által kikezdhetetlennek ítélt eredeti szovjet külsogumik lennének meg. Elképzeltem, ahogy a 44 éves váltófogaskerekek és a hegesztett lánckerék által továbbított, 44 éves külsogumik által útra vitt sátáni teljesítményt és lendületet hirtelen lassításra kényszeríti a 44 éves fékdobra feszülo 44 éves fékbetét, miután eroteljesen behúztam a 44 éves fékkar segítségével a 44 éves fékbovdent.

Az már csak hab a Fimollal kevert Hykomol tetején, hogy a transzportot a gyári 1,5 sátáni lóerore alapoztam egy bejáratós motoron, amin egyéb alkatrész hiányában a késobbi 35 fogas lánckerék van, azaz a 19-es kerékkel hosszabb az áttétel mint Katonka elvtárs motorjainak listája. Mivel így a büdös életben nem tudja magát kiforogni a blokk, a várható menetteljesítményeket egy nyuszis roller szintjére vártam. A pakkomat eloreküldtem Kipével, az útvonal sík, talán nem lesz dögmeleg, illetve majd útközben kérem a teremtot, hogy ha már ekkora marhaságot bevállaltam, támogasson benne.

Motorom, a makrancos orosz muvészno a bejáratás alatt a Léna nevet kapta, mivel ebben az idoszakban meg-megállva, gyakori pihenot kérve, néha vonakodva vitt fel és alá. Sokszor viszont korát meghazudtolva repített elore, s a nyélgázos kanyarvételeknél ámulatba ejtett járókelot és pilótát egyaránt. A noi szeszély e teljesen nyilvánvaló megnyilvánulása után a névválasztás egyértelmu volt.

Léna így szombaton korán reggel beröffent, és egészségesen öblögetve várta az indulást (ahogy azok a lakók is, akiknek a garázsomhoz közeli bérlemény jutott osztályrészül). Elindultunk, de most nem a bázis körüli, bármikor megszakítható körökre, hanem olyan távolságra, ahol ez a motor jó ideje nem (de lehet, hogy még sosem) járt…

Videós élménybeszámoló és útifilm a hétvégéről

poteka

A hétvége főbb eseményei képriport formájában:

SAMSUNG DIGITAL CAMERA

Nagy utazás

szolnok006

Életképek, és haláli pillanatok a kempingből

SAMSUNG DIGITAL CAMERA

Egy kiállítás képei

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.