Június 26.-án 6-kor elindultam, hogy legyen idő szerelni ha kell, szerencsére nem kellett, pöc-röff…pöff-pöff és megindul a kb. 2 lóerős gépecske. A találkozás 7-re volt megbeszélve egy motoros bolt elé, 6:20-kor megálltam a bolt előtt majd indultam tovább Attilához mert nem volt kedvem várni 40 percet. Attilát ébresztettem a kibelezett kipufogómmal mert nincs bele még furulyám. Fotóztam egyet mire végre űrhajós kimászott.
7-re mentünk a motoros bolthoz, nemsokkal később megérkezett Zoli is, Attila kitolt egy Robogót illetve a tulajdonos azaz Zoli kitolt egy 1959-es Vespa robogót amely első szériába gyártott robogók közé tartozik. (sajnos nekem erről a gépről nem készült képem) Megérkeztünk a főtérre majd elkezdődtek az események, volt egy Simo Staros aki el akarta adni a motorját és betolta a mindenség közepébe. Aztán kiröhögték az embert és a hangosbemondóba közröhejt csináltak belőle, hogy másnak ne legyen kedve be pofátlanodni egy szakadt géppel, amit elakar adni.(8 ezer lett volna a helydíj de a motor állapota miatt a csomagtartón lévő pót blokkal sem ért annyit). Attila úgy tudta hogy börze is lesz így elindultunk le a bevásárlóközpont parkolójába ahol szokott lenni(nem volt). Nem baj Attilát elküldtem a Rigájáért majd én szépen komótosan elindultam vissza a 3-assal. Mikor megközelítettem a lezárt helyszín, rögtön nyitották előttem a kordont hogy mennyek a veteránnal befelé, így bekeveredtem a többiekhez. Beálltam a nagytestvérekhez, azaz az Uralokhoz. Elkezdtetem velük beszélgetni, és ekkor tudtam meg, hogy még mindig gyártanak Uralt, ami alakra nagyon hasonlít elődjéhez és 2,5 millió az alapára. A veteránok elkezdték elindulásukat a túra versenyen, mi pedig néztük őket, ahogyan pöfögnek kifelé a főtér másik oldalán.. Már az össze motor elment és már a kocsik egy része is mikor jött szerelő haverom (Misi) és mondta, hogy miért nem indulok én is. Menyek oda, kérjek egy kisfüzetet amibe benne van minden, és versenyen kívül induljak el. Hát nekem több sem kellett rohantam oda és kértem egyet. Aztán beálltam a sorba, az autók közé, gyors ellenőrzés hogy minden megvan-e aztán irány előre. Szerencsére épp útba esett egy kút és így tankolni is tudtam. A motor kiválóan bírta a megpróbáltatást, és Nagyrédén eljutottam az EP-hez. Kipróbáltam a málnapakolgatást hurkapálcával, hát 12 maradt a tányéromon, ami átlagosnak mondható. Kis pihenő után indultam tovább, amiből végül a főtér lett. Nem baj képviseltem a klubot és megmutattam a világnak, hogy a Riga is olyan motor mint bármi más.
Utána megvártuk a veteránokat, megérkezésükkor szintén beszélgettünk, majd levezetésképpen eltoltuk a kúthoz azt az Uralt, ami megnyerte kategóriája versenyét.
Nem sokkal később haza indultunk (17 óra kor) A motor akárcsak befelé haza felé is jól bírta bár valami a faluszélén megszívatott és így toltam a motor 500 métert. Aztán szerencsére életre kelt. Így ért véget az első nap.

2. nap már jóval később mentünk ki mert 9-kor kezdődtek a dolgok. Így 8:30 kor Attilánál találkoztunk és toltuk ki a motorokat.(én csak szolidalítást vállaltam) Beálltunk egy Ural mellé és megkezdődtek az érdeklődők történetének hallgatása. Kiderült hogy a megyébe van még sok Riga a környéken és van köztük 3-as is, bár hiányzik a burkolata.
Innentől már nem sok dolog történt csak fotózgattunk és beszélgettünk.
Megvártuk az eredményhirdetést majd elkezdett szemerkélni az eső és elindultunk hazafelé.
A motor szintén hiba nélkül teljesítette az utat. Aztán jött az itthoni alvás hogy kipihenjem fáradalmaim!

Váradi Balázs

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.