Aki esetleg már a kezdetek óta velünk tart és ott volt ennek az egésznek a megszületésénél,felcseperedésénél  – amit Klubnak / weblapnak / csapatnak, esetleg egy remek baráti társaságnak vagy bárminek is nevezzünk –  szóval, annak nem kell bemutatni a számunkra már-már ikonikus gépet és a tulajdonosát sem. Aki esetleg nem ismeri a hosszú – immáron lassan 18 éves, még leírni is furcsa – rögös utunk kezdetét, annak talán elég csak annyi, Grafur barátunk ennek az egésznek az alfája és megteremtője, ikonikus és egyedi színű motorja pedig még ma is a klub logójában szerepel.

Szóval, közben eltelt nagyon sok év, az akkor létrehozott dolog alaposan kinőtte magát, maholnap már nagykorú, és a kezdetek idején még dús hajú és pelyhedző állú fiatal srácot messze sodorta az élet a kiindulási ponttól, komoly szakemberré, családapává vált…minden, de minden megváltozott az elmúlt években…….csak egy marad, az a furcsa színű, az a bronzos(???) arany(???) barnás(???) Riga moped

Nos, tőlük érkezett  a minap egy levél.

“Sziasztok! Képzeljétek, megérkeztek a kismotorjaim Egerből Győrbe! Kicsit rendbe akarom majd tenni őket. Lett itt egy kertünk, rendes tarolóval amiből lesz majd műhely. Addig is annyi infó talán, hogy amióta MZ-ztem (2005-2006?) és a rigázás háttérbe szorult, azóta egy kellemes, télen is meleg, száraz garázsban pihent Riga 4-es, az 1958-as SR2-es Simsonom társaságában, amit amúgy Keresztapámtól kaptam, és anno lábon hoztam el. Célom volt vele, hogy rendbe rakjam, és itt-ott felbukkanjak vele, de erre sosem került sor. Ahogy szegény Riga is elhanyagolódott. Nem épp úgy lett letéve erre a hosszú álomra, kb 2007 táján, ahogy kellett volna… Nem is emlékszem rá, hogy mikor volt utoljára beindítva, mivel az idők során a szülői háznál felhalmozódó cuccok tengere belepte a kis vasakat. Bútorok kerültek eléjük, és konkrétan eltűntek a garázs mélyén.

 

Most, hogy Győrben kert tulajdonos lettem, lett plusz tárolási lehetőségem, megálmodtam azt, hogy újra előtérbe kerüljenek, és még ha időm most se lenne rá (immáron család miatt), legalább ne eldugva a garázs mélyén porosodjanak…
Így történt, hogy idén Szeptemberben megkértem szüleimet, hogy ássuk elő őket, és egy utánfutós látogatás során kerüljenek át Győrbe. Legalább előttem lesznek, legalább néha leporolom, és legalább ha néha 1-1 órányi időt rászánok, talán rendbe is lehetne őket szedni… Talán…. De ez egyelőre még csak az első lépés, ennyivel tartozom ezeknek a kis vasaknak.

Ez a Riga indított el azon az úton, amin azóta is, 2003-as találkozásunk óta vagyok : tagadhatatlanul miatta lettem járműmérnök (régi nevén járműgépész). Egészen a találkozásig informatikus akartam lenni, és az irányváltást a kis ferde tankból előtörő benzingőz csapása hozta meg… meg persze a Riga Klubot is, amire egyrészt mindmáig nagyon büszke vagyok, másrészt ez is óriási nyomot hagyott életem pályáján. Na… Nem véletlen ez a GrafUr név, a grafománia most is megvan még, épp csak egy mondatot akartam írni, aztán jöttek most a gondolatok 🙂

Sziasztok

2007 április

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.