Ez a modell a több évtizedes rigai kerékpárgyártás legjobb hagyományai alapján került kifejlesztésre a múlt század ’60-as éveinek legelején. Ez az első igazi, gyári „bringariga”, azonban hivatalos kategóriája ún. „könnyű moped”, ritkábban „mofa kerékpárnak” is nevezik.
A Gauja egy földrajzi név, Rigától az első északra eső folyót takarja, aminek természeti szépségeire méltán büszkék a lettek, tájvédelmi körzetté is nyilvánították a folyót és környékét. Ezt a motortípust az eddig ismert információk szerint 1961-től gyártották az immár Rigai Motorgyárrá (RMZ) átkeresztelt üzemben.
A képeken látható példány 1966-os évjáratú (a vázszám utolsó két karaktere alapján, ami a ’60-as években egyértelműen jelezte az összeszerelés évét). Hagyományos, bicikligyári, hosszúkás váznyaktáblát visel (adatok nélkül, pusztán dekorációként), amit ekkor már 5 éve lecseréltek az általánosan ismert horganyzott és festett szögletes adattáblára a párhuzamosan gyártott egyéb modelleken. A konkrét motor előéletét homály fedi.
Hozzám 2010. tavaszán került előző tulajdonosa gyűjtemény-átrendezésének eredményeként.
Fellelési állapota veterános mércével mérve nagyon jó, szinte hiánytalan és bontatlan, aránylag keveset használt, gyári fényezése, galvanikus bevonatai helyreállíthatók és esztétikusan konzerválhatóak. A gumiabroncsai is eredetiek. Rozsdás láncai és egyéb kisebb, cserélt alkatrészei korabeli magyar gyártmányok, ez arra enged következtetni, hogy itthon üzemelt a motor. Talán ez magyarázat lehet viszonylag jó állapotára is. D5 motorblokkja van, azonban még zsákhengeres.
Korábbi tulajdonosától megkaptam az általa utólag beszerzett, eredetileg hiányzó kisebb alkatrészeket (kipufogódob, hátsó prizma, stb.) és ígéretem van egy utángyártott kombinált motor és láncbúrapárra is.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.