Megérkeztünk, mit megérkeztünk, bevonult a rigás konvoj a Katonka család udvarába, talán a család többi tagja addig a pillanatig nem is hitte el, hogy tényleg képes valaki ennyit motorozni saját fiukon kívül (aki a másik irányban már többször megtette mindezt) ilyen köszörukön. Viszont nagyon is kézzelfoghatóan ott voltunk, s azonnal kézzelfogtunk megannyi hideg sört, mert azért jó volt már elengedni a gázmarkolatot addigra.

Pazar vacsorát kaptunk, majd megtekintettük Balázs Riga- pontosabban tirisztoros Riga és Kárpáti múzeumát, valamint a szent alkatrészes szekrényt, ami a Rigák szeretetének új dimenzióját vetítette elénk. Elképeszto mennyiségu ritka motor elképeszto állapotban, a szorös gumi itt nem esemény hanem alapállapot, csak kapkodja az ember a fejét a három-, két- majd egyjegyu óraállások láttán. A szeretettel berendezett házi múzeumot a Riga Klub nullszériás, kézi munkával 2004-ben készült, egyetlen példányban létezo klubpólójának átadásával próbáljuk fokozni, itt méltó helyre kerül majd a falon. Katonka urat kevés választja el a sírástól, pedig nagy ember, nagy dumával, igazi hajdúsági születés olyan temperamentummal, hogy még belolem is kihozza rég elfeledett békési tájszólásomat, pedig több, mint 20 éve nem élek már fatornyos kis falumban a Sebes-Korös partján.

Az este további része kinek-kinek máshogy folytatódik, csak a fáradtság közös. Van, ki a múzeumban, van ki hintaágyon és van, ki itt-ott a házban talál fekvohelyet, sátrat verni senkinek sincs kedve igazán. Nem kell soká ringatni, pedig még sosem aludtam 20 újszagú motortól egyetlen lépésre.

Poteka

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.