…azon gondolkodám, mekkora örültségnek tunt lábon elmotorozni Hajdúböszörményig 1 nap alatt úgy, hogy másnapra is beterveztünk egy bo százast (Hajdúböszörmény-Nyíregyháza és vissza), harmadnap pedig ugyanez a 250 km vár visszafelé. Már az indulásnál Tuti úrék helyett egy telefon jött, hogy gáz van, pontosabban gázolaj. A Mini tankjában, úgy 2-3 liternyi. Miközben Tuti úr fennhangon figyelmeztette Torma elvtársat a megfelelo kútfej kiválasztására (“nehogy gázolajat tankolj!”), o éppen a Mini tankját durrantotta tele a fekete pisztolyból. Aztán került cso és testvériesen megosztoztak a dízelen, a felszabaduló helyre pedig benzin került. A Verhó és a Mini így 1:3-hoz arányú gázolaj-benzin keverékkel teljesítette a távot, melytol a gépek egyébként egykedvuen zümmögtek a célig.

Szóval a hajnali kalandok után úgy tunt, lehetetlenre vállalkoztunk. 250 km egy napra, 600 km három napra mindenképpen sok egy ekkora kismotornak felmálházva a kánikulában. Nálam a plusz faktort az jelentette, hogy a 45 éves Riga 3-assal indultam neki, mely éppen elotte 100 km-rel kapott új dugattyút. Bármi történhetett volna bármikor, egy részére fel is voltunk készülve, a maradékba bele sem gondoltunk. Csak remélni tudtuk, hogy sikerül, de az biztos volt, hogy nagy kaland lesz ez.

Aztán csak fogytak a kilométerek, jött Hatvan, majd Gyöngyös és a 6 motornak egy köhintése sem volt. Csatlakozott hozzánk Cingi Hatvanig, Petya0 Gyöngyösön és Váradi Balázs sem bírt a vérével, így combcsont-mutét után három héttel kipöfögött elénk a 3-as útra az enyémnél egy évvel fiatalabb 3-asával. Nem mindennapi látvány volt a két igencsak veterán gép egymás mellett az országúton, mikor eddig még kiállításon sem sikerült két muködo hármast bemutatni. Közben idonként friss információkat küldtünk magunkról helyzetjelentés és egy-egy kép formájában, amit elnökünk rendkívül népszeru és izgalmas Facebook-közvetítéssé rakott össze – mint kiderült többen is úgy eloztek le minket az országúton nagy integetések közepette, hogy közben mobilon vagy tableten követték az eseményeket.

Mi meg távol a világtól, közel a 40-es tempóhoz daráltuk a kilométereket. Jött Kerecsend, ahol Bíró Laci csatlakozott, majd az ároktoi kompolás, piheno Tiszacsegén – mind-mind a tervek szerint, tökéletesen idoben. Délután öt körüli megérkezést vízionáltunk, amit biztonsági tartalékként 5-6 közöttire mondtunk az értünk aggódóknak. Öt óra tíz perckor ünnepélyesen begördültünk Hajdúböszörménybe, ahol egy igencsak könnyes szemu Katonka elvtárs fogadott minket. Azért nem mindennap megy féltucat rigás 250 km-t az ember kedvéért, pusztán tiszteletbol.

Poteka

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.