Tisztelettel megköszönöm, hogy felvettetek a Riga Klubba! Nem szeretnék semmit elkapkodni, ezért apránként próbálok megfelelni a követelményeknek. Kamera vásárlós anomáliám miatt még nem rendelkezem jó képekkel. Kicsit csiholgatnék is gépemen, ezért inkább csak a beszerzési képeket küldeném el és pár szerelés alatti pillanatot. Elso lépésben a karbiról. Mint írtam is, autószerelo a szakmám. Remélem nem okoz gondot, ha a jövoben is inkább ebbol az aspaktusból közelítem a témát. Szeretnék az amator mukedveloknek is segíteni, ezért úgy tervezem, hogy szerelgetos képekbol többet küldenék, mint mukedvelobol. Persze csak ha a Klubnak is megfelel ez az elképzlés.

Addig is egy pár soros bemutatkozás, aminek a közléséhez hozzájárulok:

„Mumus a Rigák réme.

Hogyan lettem Rigás? Rém egyszeruen. Vettem egyet. Pontosabban egy Verhovina 6-ost.
Miért lettem Rigás? Mert kölyökkoromban a magam fajta technokratát három csoportba lehetett sorolni. Volt, akinek szülei gond nélkül megvették a Simsont. Sot, ha jól ültek, akár az Endurot is. Kicsit lejjebb mustanggal hasítottak. A csórók a fentiek feléért/harmadáért Rigát, vagy Verhovinát vetettek, cirka egy havi fizu árán.
Azután voltak a HD osztályúak. Ez a HuDe class. HáDe van mire költeni. Nem részletezem, hogy doki, hitel, akármi. Én magam spóroltam meg a motor árát az ösztöndíjból. Nem volt egyszeru. Akkor már/még cigiztem. A falat vakartam és nem vettem bagót, hogy kitermeljem a gép árát.
Osztálytársamtól vásároltam a motort úgy, hogy félve loptam ki a keverékbenzint a családi autóból. Utána közel egy évig dugdostam a motort, hogy aggódó Szüleimnek ne okozzak több gondot. De egyszer Barátom motorjával elfeküdtem. Na itt derült ki minden.

Elfogadták olthatatlan vágyamat a motorizáció iránt, hiszen amúgy is autószerelonek tanultam és végeztem.
Sajnos ez a motor kalandos úton, de az enyészetté vált. Azóta eltelt egy negyed század és elmém megbomlott, újra a régi vasak után vágyakozom. Szakmámban nem dolgozom, de szakmaszeretetem megmaradt. Most a föld alatt rosszalkodok (Metró), de nem távolodtam el a szereléstol.
Így képeim elsosorban nem esztétikai értéket képviselnek, hanem inkább mélyebb belátást mutatnak a gép lelkébe. A kezdetektol.
Negyvenhez közel egy Riga 4-essel kezdek. Utána ki tudja? Belebotlottam egy T5-ös blokkba. Ha szabadon engedem fantáziámat, még itteni berkeken is belül maradhat a jövoje…”

Úgy gondolom, hogy az idézojelek közötti tartalom elegendo a képekhez. Amíg újabb és használható képet nem tudok készíteni, talán elég lesz.

Üdvözöllek: Bleszák Attila

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.