Poteka beszámolója erről a remek (számunkra) kétnapos eseményről.

Nem alakultak jól az előjelek a régen várt első idei túra előtt. Már az is eléggé megrázó volt, hogy a szezonnyitó eseményünk  június végén/július elején van, de valamiért minden kimaradt/elmaradt a márciusi hungexpós motorkiállítástól Kánya Zoliék egynapos kirándulásán, a Mopedmetálon (ez még azért lesz az idén) és a klasszikus pünkösdi agárdi hétvégén át. Ettől persze csak eltökéltebbek lettünk, hogy az évek óta ígérgetett részvételünk a Bagi Rétes fesztiválon nem maradhat el. A Galga Moped Klub Tusán Joci barátunkon keresztül többször meghívott minket a Rétes fesztivállal egybekötött veterán motoros találkozóra, amin ráadásul erős túlerőben vannak a rendszám nélkül használható köszörűk, azaz ismerős, barátságos közegbe csöppenhetünk.

A hagyományokhoz híven a fővárosból induló együtt motorozásban gondolkodtunk, szigorúan lábon, hogy legyen sportértéke a dolognak. Azonban az idő előrehaladtával úgy tűntek el a potenciális túratársak, mint szaloncukrok a karácsonyfáról. Persze azt tudtuk, hogy Bíró Laci más irányból érkezik, és így frissiben újba tett ETZ-jével fog támadni, Tusán Joci meg azért nem jön, mert már eleve ott van, mint házigazda. A többiek pedig a dátum közeledtével vagy a családos/autós látogatásra cserélték nagyratörő terveiket, vagy a második napra szűkítették a programot. Egy ponton túl e sorok írója már azt az opciót ízlelgette, hogy maga is veterán, de rendszámos motoron, egy friss OT-s Vespa PX200 nyergében érkezik. Végül a szintén veterán klubtag, Maros bácsi mentette meg a helyzetet, aki feltűnt a ködből és némi rábeszélésre még kényelmes, fűtött T4-es Transporterét is otthon hagyta. Ez különösen annak fényében volt bátor tett, mert a meteorológia nem tudott és nem ígért semmit. Rigán utazni jó, de vizes gatyában szentségelni az út szélén a víz és a benzin 50-50-es keverékét megemészteni képtelen döglött paripa mellett nem annyira. Az indulás előtti este végül a gondviselés kegyeire bíztuk magunkat azzal a kitétellel, hogy másnap reggel telefonon egyeztetünk a kétségkívül heroikus, 36 km-es expedíció előtt. Ezen a bizonyos másnap reggelen függönyszerűen szakadt az eső, így az első elázást már indulás előtt, kutyasétáltatás közben sikerült elszenvedni, a másodikat pedig a garázsig vezető százméteres úton. Itt heves telefonálgatás kezdődött, de keletre kiküldött őrszemünk, Bíró Laci már látott olyan felhőt is, amiből kivételesen nem hullott semmi, szóval rendkívül bizakodók lettünk, s elindultunk a találkozási pont elé. A bizakodás nálam a Pillangó utcáig tartott, ahol a gyenge szitálást irgalmatlan esőfüggöny váltotta fel, így sikerült immár harmadszor gatyáig ázva megérkeznem a McDonalds-szal egybekötött benzinkúthoz, amit megbeszéltünk.

Nem tudom, hogy az esőnek van-e anyja és azt sem, hogy mi a foglalkozása, de ezekben a percekben gyakran emlegettem. Kisvártatva befutott Maros is fekete özvegye hátán és az eső is elállt, míg elköltöttem reggelimet. Sőt, már a felhők paplanja is felszakadozni látszott, főleg kelet felé, amerre indultunk a 3-as úton. Magabízón rúgtuk be motorjainkat és végül nem is csalódtunk. Megállás nélkül hatoltunk egészen Gödöllőig, ahol meglepve konstatáltam, hogy rajtunk kívül van még olyan idióta, aki ebben a rémes időben veterán motoros utazással kínozza önmagát. Még villogott is, ahogy szembe jött. Na ő volt Bíró Laci. Hamarosan felzárkózott mögénk és egy rövid, diplomáciai jellegű megállás után tovább indultunk Bagra, immár napfényben fürödve. A 3-asról Aszód előtt lefordulva könnyű volt megtalálni a helyszínt, amit az út fölé kifüggesztett Rock Péntek-transzparensek mutattak. Az elázott, majd megszáradt csapat megérkezett egy másik elázott, megszáradt csapathoz. A megérkezés és viszontlátás öröme után azonnal elhalmoztak minket minden földi jóval, reggelivel, innivalóval, kávéval, miközben tovább építették a bázist. A sportpályán hatalmas színpad állt, a nézőtér körül pavilonok, a szélén pedig a Galga Moped Klub sátorsora tűzhellyel, hűtőkkel, fedett sörpad-garnitúrákkal, sörcsappal, kávégéppel és úgy mindennel, amit a 40-es tempótól megfáradt vándor kívánhat. Felvertük a sátrakat az érett paradicsom állagú füves területen, motorjainkat pedig az egyre növekvő sorba állítottuk, ami már a kiállítási alakzat kezdeménye volt úgy 15-20 motorral.

Délután egyre többen és többen jöttek, beindult a rétes sütő, rock zenekarok érkeztek longobárd sorban. Csak egy rövid időre mentünk el motorozni, kipróbálni Laci csodaszép és remek ízléssel egyénire szabott “nagytézéjét”, de mire visszajöttünk, újabb 20-30 motor érkezett, ezúttal Kalocsa mellől jöttek, zömmel szép Simsonokkal.

Befutott Márkus Rudi, csomagtartójában egy frissen összerakott Romet Ponyval, melynek precíz mechanikus érzetére, finom működésére mindannyian rácsodálkoztunk. Kiosztásra kerültek a jubileumi, 15 éves klubpólók is, így már a vak is láthatta, hogy komoly tényező tette tiszteletét a bagi falunapon. Vecsei Tomiék családdal bukkantak fel, de nem maradtak sokáig, mi viszont berendezkedtünk a klubsátor végében és mérhetetlen mennyiségű üdítőt fogyasztottunk el. Az este megkoronázásaként pedig a bográcsban készült lecsót fogyasztottuk el némi bor társaságában. Az idő előrehaladtával, éjfél felé azért kijöttek a korai kelés és az eseménydús nap tünetei, egymás után kezdtünk el elálmosodni. Azonban a színpadról jövő rockzene és a láthatóan nagy természetű simsonos fiatalság nem sok esélyt hagyott a pihenésre, ezért egy huszárvágással (és persze az egyetlen kortyot sem ivó Bíró Laci vezetésével) Rudi kocsijába vágtuk magunkat és Gyálon, ágyban, párnák közt töltöttük az éjszakát. Másnap reggel felgyorsultak az események, a reggelivel megérkezett Kipe klubelnök úr a first ladyvel és két trónörökössel, valamint befutott Németh Gyuri is az immáron túramotorrá előléptetett Deltájával (a legendás 12-es nyugdíjba ment és ezentúl mint ünnepi motor teljesít szolgálatot). A délelőtt  végtelen beszélgetéssel, egy rövid fagyizással egybekötött motorozással telt el.

Majd jött egy frenetikus ebéd vendéglátóinknak köszönhetően  – Galga Moped Klub, köszönjük! – majd a kora délután a közel 60 motor megtekintésével telt, melyek teljes spektrumát nyújtották a szoci 50-eseknek mind származási országra, mind pedig állapotra a nagyon lepukkanttól a nagyon átalakítotton át a nagyon eredeti, szép állapotúvá felújítottakig.

Ez a rengeteg kismotor aztán egyszerre kapta meg az indítási parancsot a délutáni felvonulás előtt, ami sokak számára szemet gyönyörködtető látványosság, néhány falunap-látogató számára inkább gyötrelmes, zajos, büdös mellékkörülmény volt. Mi mindenesetre élveztük, ahogy a sportpályán teszünk egy nagy kört, majd a konvoj polgárőri biztosítással előbb az egyik-, majd a másik irányban tesz egy pár kilométeres kört a faluban és az ottani sűrű településszerkezetből adódóan a szomszédos településeken. Mi, a pesti rigás különítmény eleve felmálházva, búcsúzás után kezdtük meg a felvonulást, és az Aszód előtti körforgalomból már nem Bag felé, hanem Budapest felé vettük az irányt kb. este 6 óra magasságában.

Az hazaút eseménytelenül telt, mindössze egy kék N-es Simson előzött meg minket, aki szintén a rendezvényről igyekezett haza egyedül. A gödöllői benzinkútnál bizonyos folyadékoktól szabadultunk meg, majd egyéb folyadékokat vételeztünk helyette és búcsúzás után az utolsó etapnak láttunk neki, amelynek a végén ki-ki a maga garázsajtaját fogja látni maga előtt. Végül a baljós előjelek ellenére remekül sikerült minden, sokan is lettünk, gond nélkül megjártuk a nem túl nagy távolságot és még jól is éreztünk magunkat.

 

u.i.: a szerző motorja köhintés nélkül ért haza, ám másnap reggel a benzinkútra indulva a két lóerő egyike láthatólag hiányzott, illetve érezhetően a kuplung szétforgácsolására tett kísérletet heveny csúszás formájában. A kútról vissza érve a beavatkozás mellett döntöttem és kisvártatva a sztolik két lábát tartottam a kezemben, melyek a rázkódástól a tövénél, de nem tőből törtek ki a hegesztéssel erősített asztalkából. A cserealkatrésszel történő összeszerelés után az is nyilvánvalóvá vált, hogy a főtengely menete köszönt el, mivel minimális erőhatásra is kézzel megforgott az anya, amivel rá kellene tépni a kuplungot. Így nem marad más hátra, minthogy Lacival tartunk egy rigás minitalálkozót, ahol meggyógyítjuk a beteget, lehetőleg a következő rigás túra előtt.

2018-07-03

Potecz Zoltan  – Klub Alelnök

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.