Nagyképűen, nevezhetnénk oknyomozó vagy tényfeltáró riportnak is a következő írást, de nem tesszük 🙂 Viszont egy érdekes és szeretni való sztorinak annál inkább!

A történet ott kezdődött hogy néhány éve a fortepan.hu -ra felkerült egy kép amiről minden túlzás nélkül állíthatjuk hogy azóta önálló életre kelt, kultikussá vált. A korabeli színes fotón egy RIGA-12 -es moped látható büszke tulajdonosával, farmerszerkóban, napszemüvegben és utánozhatatlan frizurával.  A képről ordít a Retró és  a hetvenes évek hamisíthatatlan hangulata, a mai szemlélőt egyszerűségében és stílusában akaratlanul is magával ragadja 🙂

Íme az a bizonyos fotó:

Mi, a Riga Klub is felfedezte magának és a klub facebook-os oldalán is sokáig látható volt. Aztán összeértek a szálak, kapcsolódott minden mindenhez amihez kell, írt nekünk Erky-Nagy Dani klubtagunk hogy igen, a kép az Ő apukájáról, Erky-Nagy Tiborról  készült 1976-ban.  Ezen kívül még számos érdekes infót is kaptunk Danitól, további képeket és egy személyes beszámolót az édesapától:

“A sötétzöld-sárga színösszeállítású Riga-12-est 1974. februárjában kaptam érettségi ajándékképpen, de ennek az is oka lehetett, hogy Édesapám a saját Riga-4-esét akarta kímélni tőlem. Az első hónapok után „problémás” motorrá vált: még a nyár folyamán eltört a pedáltengely és hegeszteni kellett az alumínium motorblokkot is, mert megrepedt. A budapesti Ó utcai maszeknál kaptam használt Riga-4 pedáltengelyt, a blokkot is ott alumínium-hegesztették meg, nagy fejcsóválásoktól kísérve.

Nagyobb karbantartás-igénye volt, mint a Riga-4-esnek, gyakran kellett állítani a gyújtást, a gyertyát is bőven köpte – bár egy Champion gyertyával hosszú ideig elvolt, „csak üzemanyagot kellett bele tölteni”. A sárgára festett részek sérülékenyek voltak, kisebb karcolásra már komolyan pattogzott a festék, amely alatt semmi alapozó nem volt – a zöld viszont bírta a strapát. Zavaró volt számomra a sebességváltás kialakítása (fent: 1, lent: 2, közép: 0), a már előzőleg megszokott Riga-4-esé ennek fordítottja volt, azt jobban kézreállónak találtam. 
Nagy fegyverténynek számított a Dombóvár–Baja közötti 90 kilométeres út megtétele 1974 augusztusában. Édesapámmal hajnali 6 órakor indultunk, 10 órakor Baján voltunk, kb. 30-35 km/h sebességgel mentünk. Akkor (és még sokáig) az 50 cm3-es kategóriában nem volt előírás a sisakviselés, így lobogó hajjal „robogtam”, csak egy napszemüveget viseltem a bogarak miatt. Erre az alkalomra visszapillantó tükröt is szereltem a kormányra, de elég nehezen tudtam kivenni a mögöttes részt, mert folyamatosan rezgett. Később gumibelső-darab került a bilincs alá, az segített valamit.
Az  „ismert” kép 1976-ban, egy igen kellemes nyár végi napon készült a Dombóvárt Szőlőheggyel összekötő úton. A háttérben Dombó Pál várának romjai, távolabb pedig a város házai látszanak – kedveltük ezt a festői hátteret. Édesapám ötlete volt a fotózás, erre az alkalomra a nyárról „megmaradt” diákat használta el – hogy minél előbb elő lehessen hívatni a tekercset. A Google-térképen bejelöltem a fotózás helyszínét és irányát. Küldöm az akkor készült összes képet, valamint bónuszként egy régi fotót 1973-ból: Édesapám akkor már hároméves Riga-4-esén feszítek, az előtte egy nappal befejezett, vadonatúj Népköztársaság úton.

Rigás üdvözlettel: Erky-Nagy Tibor”

 

…és még további két képet is kaptunk a levélben említett, megbízható Riga-4 -ről:

Szóval, ez a teljes sztori amit a fortepan.hu -n nem, csak itt a rigásoknál olvashatsz 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.