Poteka beszámolója:

A fene se gondolta, hogy ennyire hideg lesz. A Kánya Zoli-féle Alföldi Veterán Börze kulturális bizottsága által szervezett szokásos szezonnyitó erősen határeset volt rigás szempontból. Egyrészt távolságilag már inkább autókra és nagymotorokra volt kitalálva, másrészt az időjárás is véleményes volt annyiban, hogy reggel igencsak hűvös időben indultunk.

Végül a legoptimálisabb megoldásként Pityouval a Skoda Favorit futójára pakoltuk a két antik gépet és Vácig hatoltunk, ahol Maros bácsival találkoztunk, aki lábon gurult át Kóspallagról a harmatos reggelen. Nem sokat vacakoltunk, nekiindultunk Nógrád felé. Hangulatos tájakon haladtunk és a napi is kisütött, csak sajnos a fűtőérték még nem volt toppon, így azért nemcsak a kátyúkon koccant össze a fogam az idén 50 éves R3 kiült nyergében, de végül minden ruhának látszó tárgyat is magunkra öltöttünk. A Vác-Rád-Penc-Keszeg-Ősagárd-Nőtincs útvonalat mindenkinek ajánlhatjuk, aki utazni és nem megérkezni szeret elsősorban. Viszont a Riga Klub történetében először percre pontosan érkeztünk a nógrádi vár alatti parkolóba, ahol még a sokat látott Kánya elvtárs is elismerően csettintett, mivel rajtunk kívül egy motorost számlált a találkozó, azzal is épp akkor álltak le a trélerről.

A várban tett séta viszont a kilátással kárpótolt minket a megpróbáltatásokért, de azért a forró kávé hatását sem hanyagolhatjuk el. A sötét felhőkből néhány elrettentő esőcsepp is hullott, de nem hagytuk magunkat megfélemlíteni. Innen az AVB szép hagyományainak megfelelően közös vonulás következett a Bánki-tó partjáig, ami az AVB szép hagyományainak megfelelően úgy zajlott, hogy az első kilométereken lemaradtunk a francba, hiszen az 50 az nekünk az óra szerinti, vérfagyasztó és fülrepesztő elméleti maximum, nekik meg a lassú tempójú 50-60-as poroszkálás legalja. A 2-es útra kiérve becsülettel száguldottunk és semmilyen probléma nem jelentkezett, de persze így is utolsóként érkeztünk a tóhoz.

Itt a többi gépcsoda szemléje kimaradt, mivel egyből elindultunk a tó másik végénél található étteremhez, ahol minden előzetes várakozásunkkal ellentétben (és a teltház dacára) rendkívül jó ételeket kaptunk viccesen alacsony áron az étlapról. Miután az étteremből visszafelé a tó másik oldalán megvolt az ebéd utáni séta is, hamarosan hazafelé vettük az irányt. A terv az volt, hogy nem feltétlenül a legrövidebb úton, de Vác felé hatolunk, ahol felcuccoljuk a motorokat. Alsópetény felé vettük az irányt, hogy a Keszeg-Penc-Rád útvonalon Vácra érjünk, de elkapott minket a bugi és az idő is jó volt, így elhatároztuk, hogy Maros bácsit elkísérjük egy darabon hazafelé. A megváltozott úticél más tervet kívánt, így Felsőpetény érintésével Nőtincs után visszamentünk az időközben elnéptelenedett 2-es útra, majd arról Vác előtt jobbra fordulva Nagymarosig igazi élménymotorozás kezdődött.

Nagymaroson az élménymotorozás befejeződött ugyan, de az élményzabálás csak most kezdődött. Maros bácsi gálánsan meghívta a brigádot egy messze földön híres lángosra a Rév büféve. A Bánki tónál elkövetett pusztítás után nem igazán voltam éhes, de a helyi illetőségű Maros nem hagyta, hogy kihagyjam életem lángosát. Baromi jó volt, a kilátás pedig tényleg magáért beszélt, miközben mi a zsíros papírból majszoltuk a helyi nevezetességet.

Innentől számunkra még egy kellemes autókázás volt hátra, Maros bácsi pedig nekiindult a kóspallagi útnak. Pont remekül kihasználtuk a hosszabbodó nappalokat, az első napsugaraktól az utolsókig nyújtottuk a túrát. Ha jó lángost (mit jót, fenomenálisat) akartok enni, akkor a nagymarosi Rév büfét javaslom, ha meg egy jót motorozni, akkor tartsatok velünk legközelebb!

(Poteka)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.