Potecz Zoltán klub alelnök beszéde a megnyitó alkalmából:

10 éves a Riga Klub – A kiállítás ünnepélyes megnyitóján készült felvétel

“Egy bo évtizeddel ezelott nagyon egyedül éreztem magam és ezzel a többi rigás is hasonlóan lehetett. Egy olyan motort birtokoltunk, melynek neve ismerosen csengett ugyan mindenhol, ám fejcsóválást, széttárt kezeket, derültséget és végeláthatatlan történeteket indukált – nekünk meg alkatrészre és jótanácsra lett volna szükségünk. Jellemzo, hogy még a börzéken sem nagyon fordult elo semmi érdekes, mivel az árusok nem látták értelmét kihozni az évek óta kertjükben rozsdálló vasakat. Sokunkban felmerült akkoriban a kérdés, hogy van egyáltalán még valakinek Rigája ebben az országban – és vajon az övé mitol muködik?

Az áttörést végül egy olyan, családi fészerben kutató ifjú felfedezo hozta meg, aki rendelkezett némi programozói ismerettel és létrehozott egy weboldalt. Majd a Riga alkatrészt kereso-kínáló apróhirdetések feladóival vette fel a kapcsolatot. Meg kell említenünk, hogy az o motivációját minderre a totalbike.hu szépemléku Esztergány rovatának egyik cikke jelentette, mely egy, nagyapai Rigáját restauráló fóti srácról szólt.

Igen hamar aktív, pezsgo élet bontakozott ki a fórumon. Annyira hiánypótló és a retróhullám hátán érdekes lett a kis tömörülésünk, hogy 2004-ben meghívást kaptunk a Kelet-Európai Jármuipar Göngyszemeinek Seregszemléjére a Fovárosi Autópiacra. A hatás leírhatatlan volt, utólag bevallva kicsit kellemetlenül is éreztük magunkat, mivel a rengeteg, magas színvonalon restaurált veterán helyett mi kaptuk a figyelem nagyrészét, mi, a néhány változatos küllemu és állapotú Rigával, amelyekrol csak annyival tudtunk többet a csodálkozó látogatóknál, hogy léteznek. Azóta persze sok minden megváltozott; kiállítottunk már idekint Május elsejéken, idebent több idoszakos találkozón, Oldtimer Expókon, Old Motors börzéken és számos vidéki nagyvárosban is. Egyik legrégebbi, tavaly 45 éves motorunk a legutóbbi Velodrom Millenáris alkalmával körözhetett kortárs típusokkal. Mindenki elso benzingozös gyerekkori élményét elevenítjük fel, csak mi képtelenek vagyunk felnoni és továbblépni.

Így aztán Rigáinkkal együtt léptünk tovább és túrázni kezdtünk velük. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy akár többszáz km-t is képesek vagyunk megtenni egy-egy hétvége alatt megfelelo felkészítés után és némi útközbeni leleményesség mellett. A rigai Vörös Csillag motorgyár assistance szolgáltatása ugyanis drámaian alacsony színvonalú, foleg, hogy a gyárat a 90-es évek közepén bezárták. Szerencsére nemigen van rá szükség, eddig minden apróságot el tudtunk hárítani az út szélén, így drámai izgalmakról sajnos nem tudok beszámolni. A motorok teszik a dolgukat, ahogy tették évtizedeken át a 60-as, 70-es, 80-as években férfivá érok alatt is. Reméljük az akkori tulajdonosok mára már megbocsátották nekik az apró maloröket, pontatlanságokat, idonkénti üzemzavart – és köszönjük, hogy eljöttek, hogy velünk ünnepeljenek!”

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.