A múzeumi megnyitóról egyenesen Csepelre mentünk, ahol berendeztük a Riga-standot

Rigák a múzeumban kiállítva, Rigákat viszünk Csepelre a standhoz és még arra is jut motor, hogy lábon menjünk át velük a városon. Kánya Zoli (Alföldi Veterán Börze kulturális bizottságának elnöke) hitetlenkedve kérdezte meg, hogy hogy lehet, hogy nekünk ennyi Rigánk van, hogy két kiállításra és még motorozásra is futja belole. Hamar szembesítettem a tényekkel, hogy a kb. 300 tagunk összesen hozzávetoleg 1000 motort birtokolhat, úgyhogy jut belolük az ország minden pontjára is akár.

A festoien pusztuló Csepel Muvek területén néhol síri csend, máshol gépek zaja fogadott minket – a külön városrészként nyilvántartott egykori gyártelep ma szabadon bejárható, utcáit megnyitották a közforgalomnak, sot, benzinkútja és több büféje is van. A veteránzsigulisok az egyik, üresen álló hangárt bérelték ki a hétvégére, ami egy óriási világos, de zárt tér volt. Itt kapott helyet a mi standunk is, ahol kihúztuk a klub fennállásának elso, pénzért csináltatott molinóját, ami az egykori alapító, Grafur ritka színu R4-esét ábrázolja, valamint az oldal kezdeti mottóját: “Nosztalgia a nagyoknak, történelem a kicsiknek!”.

A bepakolás napja még annyiban izgalmas, hogy ilyenkor még a statikus bemutatók résztvevoi is látható mozgásban. A többtucat, mindenféle környezetvédelmi eloírásoktól nem terhelt autó igazi olaj- és benzinszagot árasztott magából, a kipufogógázukkal akár egy kisebb flottányi Suzuki is elketyegett volna. Sebaj, így legalább nem éreztük magunkat egyedül, amikor kékes füstcsíkok hátán megérkeztünk a helyszínre. A berendezés után pedig mindenki hazafelé vette az irányt azzal, hogy vasárnap délelott találkozunk ugyanitt.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.